2012. október 24., szerda

Szomorúfűz - Játékszereink



Játékszereink
Játékszerünk volt az egész világ. Bogáncsból készített bútorok között fontuk a kukoricacsuhé babákat. Mákgubóba, makkba képzeltünk figurákat. A természet tele volt csodával. Élveztük a fecskék csivitelését, velük szálltunk a kék ég felé. Fürge gyíkok útját kísértük a fűben. Csodálattal néztük, nevettük az ügyes mókus-tornászokat. Pacsirta zengedezett az arany mezőn. Suhanva lepkéket kergettünk. A szél szárnyán repültünk tova, - meséket képzeltünk minden köré. Az eső áztatta földbe tapicskoltunk mezítláb, kezünkkel sárszobrászkodtunk. A tó partjáról csodáltuk a fickándozó halakat. A ragyogó Nap felé szállt a pöttyös labda. Búgócsiga pörgött előttünk, halk dallamokat sziszegve. Rongybubáinkat ringattuk szeretettel. Mesekönyvünk lapjaiból kiléptek a sárkányok, a boszorkányok, hogy álmainkban riogassanak bennünket. Királylányok és királyfik keltek egybe, és a jók mindig elnyerték jutalmukat, a rosszak pedig meglakoltak. Dobókockák pörögtek az asztalon, a kiterített családi társasjáték mellett. Iskolai osztályzatokat osztott a gyerek tanító-nénink.
Mesebeli tájakra  repített a hintaló, meleg párájukat éreztük az istálló mélyén az óriási, .- félénken figyelt, rettegett lovaknak.
Izgatottan kerestük a rejtekhelyünket bújócskázáskor.
Vígan pörögtünk a képzelt színpadon babos szoknyánkban, az alóla kilógó, zizegőre keményített csipkés alsószoknyával. Csetlettünk, botlottunk, tánc lépkedtünk magunk kísérte dalokra - gyermekkori emlékek ragyogásában.

Szomorúfűz

1 megjegyzés: