Balázs Danó Tímea - Tavaszhang

Balázs Danó Tímea

Tavaszhang 

Néhány álmos hófolt, a hegy tetején,
arról mesél,
az idén üvöltve tombolt a tél.
De egy kis kerge szél,
már tavaszt fúj felém,
így március közepén.
Mint a jövőből egy itt felejtett emlék;
egy ember olvad ki a hóból,
és jön felém.

Már megálmodtam az arcát rég,
ismerem az illatát,
láttam már szemét:
a hegyről lecsurgó hópataké.
A hegyekből jön el,
lágyan magához ölel.
Mint hó emlékét a tavasz illata.
Madárszóval hív majd,
napfényt álmodón,
Ahogy a tavasz kopog a télajtón.

És, hogy valóra váljon az álmom;
altatót ő csak nekem dalol.
S míg a nárciszokat hűs harmat,
engem az ő hangja locsol.
Tudom, valahol itt jár, nagyon közel.
Tudom. Ez a tavasz most örökre átölel.