Csitáry-Hock Tamás
Van a Nő...
És van a Férfi. És vannak ők együtt. Ők ketten. Különös dolog. Történhet bármi
a világban. Lehet kitűnő munkánk, jól fizető állásunk, bejárhatjuk a világot.
Elérhetjük a csillagokat, de mégis, életünket a MÁSIKHOZ fűződő viszonyunk
határozza meg. Körülötte forog a világ, a gondolataink, bármit teszünk.
Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja,
ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben,
a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban...mindenben.
Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van,
ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van.
A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt.
Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie.
Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes.
Csak együtt. Ketten.
Mi ketten...
¤
Az igazi Nőt a férfi engedi élni
Nő és férfi viszonya határozza meg a világot, ez mozgatja,
ez viszi tovább. A Másik mindig benne van a kávéban, a finom ebédben vagy éppen az odaégett vacsorában, egy könyvben,
a déli harangszóban, egy illatban, a szépre sikerült gondolatban...mindenben.
Ha nehéz a munka, ha sikeres vagy, ha rossz napod van,
ha ragyog rád a napfény, mind-mind miatta van.
A másik miatt. A Nő miatt. A Férfi miatt.
Bármit teszel, ott van mindenben. És ennek így kell lennie.
Mert Nő Férfi nélkül, Férfi Nő nélkül nem teljes.
Csak együtt. Ketten.
Mi ketten...
¤
Az igazi Nőt a férfi engedi élni
Az igazi Nőt a férfi
engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben.
Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat – de nem azért, mert ez a
dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz.
Talán mos, főz, takarít – vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent
tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing.
Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség.
Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.
¤
Nő és férfi
Nő és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki
másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk előtt, sem elválásuk
után. Mert őket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden
baráti közeledés.
Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb,
egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár
összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésből. Hamar eldől. És
kettejük között már soha nem lehet baráti érzés.
http://www.youtube.com/watch?v=L0ep5vD-Tjc
VálaszTörlés