Ficzura Ferenc - Rügyfakadás

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Rügyfakadás

Az elfolyt idő sebeivel
a víg napokat várom,
elhiszem már, mit bír a lélek,
a test kínjait állom.

Gondoltam, gyógyír minden átok,
mert a babám elhagyott
- ribanc lett, tudod -, hogyha boldog,
az eszére hallgatott.

Megkövetlek, te nyűtt szerelem,
nemrég még átkot szórtam,
bukdácsoltam éles köveken,
önmagam marcangoltam…

Fodros felhők ráncai közül
végre átjutott a Nap…
bódítson a március lánya,
e tavaszrügyfakadás.
Vigye a szél a bús napokat!