László - A Nő

László

A Nő

Drága ékkő, fényes korona…
mint a nagy Merlin varázslata
kábít, csábít el lelked köré
font külsőd minden völgye, dombja…
Mit nekem bánat?! Fájdalom?!
ha mocskos kezemmel tested
simíthatom; enyhül ez élet, nem
számít semmi… ölelhet akár a végzet…
… mint ajándékot, oly könnyeden
átadod a gyönyört… s, oly lágy
elbocsájtó mozdulatod, akár egy ringó
kalász. /Mélyen belül, hogy érzed?…
űzött vadként éled bizonytalan léted?
vagy…
Vadász lennél? hajt az önvédelmi kényszer.
Gyenge vagy, és erőd mégis csodálom…
kettőség vagy, egy furcsa álom…/.
Titkos kapud, ha kitárod, a vágy
lejt bennem bús-öröm táncot…
mocskos kezem remegve érinti bőröd,
simítja melled, combod, felejtek minden
gondot…