Simon Roland - Szökjünk meg

Simon Roland
Szökjünk meg

mint ódon lakatlan házban
elhagyott, elfelejtett tárgyak
minden így hever nálam
itt még a fájdalom is fájna

jöjj kedves, kinyílott az este
áttörhetetlenül erős kapuja
csak az utca őre áll lesben
de ő is inkább szundítana

az éj részegen szédeleg
a bús, álmos házak közt
titokban menekülnék veled
míg az éj poharába tölt

jöjj kedves, a láng lobban
és mily röpke a pillanat
csalódás lován érkezik a józan
s kegyetlen lovag, a pirkadat