Szomorúfűz - Ringató szerelem

Szomorúfűz

Ringató szerelem

http://youtu.be/bH0dtZmnNpc

Szárnyaló madarak énekét

Hozza felénk a tavaszi szél

Dúdolja nekünk a májust,

A virágszemű szerelem dalát

Szívünkben muzsika zendül

Égen és földön melódia kél

Lelkünkben virág hegedül

Messziről tücsökzene perceg

Arany csillagok szemedben

Elringat, átölel a szerelem

Mészöly Gábor - Utolsó mesém

Mészöly Gábor

Utolsó mesém

Mikor megtanultam mindent, mit érdemes,
És megéltem derűt-borút,
Ha meghallgatták mind meséimet,
És befejeztem itt bent a háborút,

Ha láthattam reményem két szép gyermekemben,
És átadhattam egy kevés tudást
Ha ezredszer is csalódtam hitemben,
Befejezem e zaklatott versenyfutást

Majd ledőlök csendben, hallgatni rigódalt,
És érezni tavaszi illatot,
Várni türelemmel a feljövő holdat,
Érezni, ahogy a föld forog.

Csendben lehunyni két szemem
Tudni, hogy új élet ünnepel,
Egyé válni tavasz-ősanyánkkal,
Míg mosolyom takarja el lepel.

.kaktusz - Lélek szárnyán

.kaktusz

Lélek szárnyán

http://youtu.be/iV7g4TdM-BA

Tudod arra gondoltam,
az is lehet, hogy az út maga a cél,
de az is előfordulhat,
hogy nem az a legfontosabb,
hogy a hangsúly nem
a kinek hosszabb,
kinek rövidebb kiránduláson van,
hogy nem is kirándulás igazán,
nem menetelés a menetelésért,
hogy létezik az útnak
pontosan kijelölt iránya,
megtalálni azt,
a sokszor jól elrejtett ösvényt kell,
amelyik elvezet a valódi célhoz...
persze, szükséges hozzá
sok minden,
a hosszú úton kell az élelem,
tető is az ember feje felé,
hogy télen
ne fagyassza az Isten hidege,
hogy legyen hol megpihennie,
s jó, ha jól érzi magát,
de csak akkor,
ha közben célt nem téveszt...
talán, hogy az út milyen,
nem az a legfontosabb egyáltalán,
sokszor a legrosszabb a legrövidebb,
leginkább a célhoz elvezető a csapás,
jaj annak, aki rosszul használja:
odaérni lehet leghamarabb
légvonalban,
a lélek szárnyán...
mert a valódi út
nem is kívül van talán,
élhet valaki száz évet akár,
és meghalhat úgy is,
hogy az elveszített önmagát,
a benne lévő halhatatlan szeretetet
a hosszú úton meg nem találja...
előfordulhat az a tragédia,
hogy a végén derül ki,
bár jól élt látszatra,
az út számára
mégis felesleges,
értelmetlen volt teljesen.

2014. május 29.

Millei Lajos - A május varázsa

Millei Lajos

A május varázsa

http://youtu.be/SgHTucnlliA

Látod, letérdelt mellénk a májusi est,
s mint vak piktor, ki emlékezetből fest,
vörösre mázolta a látóhatár szélét,
hogy elvegye a sötétség határtalan élét.
A rohanó élet lassan lefekvésre készül.
A nappali hajsza nyugalommá szépül,
s a szemedben tükröző pillanat-csendet
én áhítva vágyom, mint lélek a mennyet.
Kezed szorításában ott lapul az élet,
egy cáfolhatatlan "mindörökké" képlet.
Másnak az érzelem bevehetetlen vára,
melynek én vagyok egyetlen katonája.
A háborúktól sújtott szerelem harctéren,
egy falatnyi béke, egy virágzó éden,
melyet gondosan ápol két lélek és test,
és leborul előttük a májusi est.

Balázs Danó Tímea - Tűnődések leheleteibe merülve XVI.

Balázs Danó Tímea

Tűnődések leheleteibe merülve XVI. 

 Én ápolom a mában kertedet
hol forrásitatta emlékeid
még mindig fájón remegnek, mégis
a benne rejtőző titkok, cinkos,
illatos mosollyal átölelnek,
így vágyja láttatni mind, a mélybe
elrejtett, álomban élt szerelmet…

Ők legyőzték múltjuk ködös
árnyainak kövült némaságát,
bátran szórták szívemre rőt szirmok
örökérvényűnek remélt, perzselt
hús szagú, levedlett látomását.
Látnod kéne, hogyan tépi ki az
ébredő Nap, iszapban sistergő
gyökerek jelent és öröklétet
emésztő elhalt tekervényeit.

De nem lehet, nem itt vagy … vérzésig
dörömbölő öklökkel döngeted
ábrándok lélegzetbozótosai
mögött egyszer már hétlakatra zárt
rozsdás évek bronzkapuját,
miközben ideért a tegnap még
előttünk sétáló lábnyomában
koppanó csoda; a Most valósága.
 
Álmodsz… pedig tudod azt, hogy
csak álmok vágyaihoz
képest csalódás, nem pedig
ajándék a ma égi jutalma…
Tudod…?

Simon László - Fényt hoztál ...

Simon László

Fényt hoztál …

Még tavasz nem volt

Mégis, fényt hoztál a létbe

Lelkem melegét kérve

Saját lelked adtad cserébe

Hajdu Mária - Örökség

Hajdu Mária

Örökség

Kell nekem, hogy ragyogjon az ég,

hogy virágszőnyeget terítsen

talpam alá az illatos rét.

Kell, hogy átöleljen a szellő,

arcom napsugár simogassa,

és kell még a nevető felhő.

Az erdők lombja is kell nekem,

a nyár zöldje s az ősz színei

mind-mind itt legyenek velem.

És kell még a csacsogó patak

fákkal, kövekkel beszélgetve,

ahogy a medrében fürgén szalad.

És mind az énekesmadarak,

hogy erdőn, mezőn a csend felett

daloljanak és trillázzanak.

De, ha mindez nem lenne elég,

kellenek a fényes csillagok,

hogy ennyi kinccsel léphessek eléd.

Neked adhassam e sok csodát,

hogy őrizd meg életeden át,

majd gyermekednek add tovább.

Siktár János - Hencegő tavasz - Tavaszi zápor

Siktár János

Hencegő tavasz

http://youtu.be/Nv309444xsg

A tavasz eljött hozzád szépségével
s most szinte hallhatón, nevetve henceg,
hogy alkonyórán felkelté a rózsa
rügyeit, mik minap még szenderegtek,

biz felhasítá a hajnal hűvöse,
mutatván eddig eltitkolt csodákat,
s ruháját ráteríti a bokorra,
ahogy te színes és csipkés ruhádat.

Díszköntöse örömmel tölti lelked,
hisz szürke leple eddig oly sivár volt!
Szellője langyos, szinte azt hiszed már,
barátaidnak lehelete szállong.

*

Tavaszi zivatar …

Remegés ura a mennydörgés sóhajával,
uszályát vonszoló, ígéretét beváltó,
könnyek ontója, bár szerelmi búja nincsen,
mézédes lesz minden az eső illatától,

harsogó a hangja, mint oroszlánüvöltés,
villáma fényes, mint a kardok villanása.
Záhony felől jön ő keleti fuvallattal,
s esője akár szakadt gyöngysor széthullása.

Bőséges életét ő hozza el a földnek,
dombokkal sokszínű virágpalástot öltet,
s úgy játszanak a völgy megáradt patakjai,
akár a malomjáték fénylő korongjai.

Torma Zsuzsanna - Gyere velem - Május vége

Torma Zsuzsanna

Gyere velem

Gyere velem ki a rétre,
Együtt nézzünk fel az égre,
Éppen most van napkelte,
Harmatos a fű erre.

Gyere velem a patakra,
Hol jobbra megy, hol meg balra,
Csacsog a víz csendesen,
Hallgassuk ezt, kedvesem!

Gyere velem a vadonba,
Avar alatt nő a gomba,
Tölgyfaerdő csodaszép,
Hallgasd rigók énekét!

Ugye, hogy szép a világ?
Erdő, mező, s a virág?
Szép az otthonunk, a Föld,
Óvjuk, soká legyen zöld!

*

Május vége

Szél susog májusi reggelen,
Akácfavirágokat hullat a lábam elé,
Lépdelek hervatag szőnyegen.
Bodzavirágok ernyője int,
Felnyúlok értük és kosaramba gyűjtögetem,
Arcomra illatos port hint mind.

Koszpek Ferenc - Varázsgömb

Koszpek Ferenc

Varázsgömb

Éles színek kavalkádján
tűztáncot jár a nap fénye,
édes csókod, tavasz vár rám;
fű, mi bódít... Hah, vajh tény-e?

Kandrács Róza - Megbocsájtás

Kandrács Róza

Megbocsájtás

http://youtu.be/i4z97gs_HVY

Megbocsájtás, érdekes szó,
kimondani is jó.
Mindenki elvárja,kéri,
s ő vajon megteszi?
Szeretett elkoptatott,
ó igen.
Mondjuk ha kell ,
ha nem.
De érezni érezzük -e?
Nem hiszem !
Mi könnyen jön ,
könnyen száll .
Messze a szelek szárnyán.
Elég egy bántó szó,
már nem szeretsz.
Már minden fáj.
Bántod a bántót,
bár lehet nem hibás.
Csak volt nála ,
egy kis megbotlás.
Várod a bocsánat kérést,
de minek.
Szavak-szavak ,
a semminek.
Mert bent ott a tüske még,
ő sem, te sem feledéd.
Mert bocsájtani lehet,
de feledni sosem.

Szeitz János - Születtem és még vagyok

Szeitz János

Születtem, és még vagyok

Születtem, és még vagyok; egyszerűen

Beosztom szükséges részeire

A napot, és hozzá fűzök még szerényen

Holnapot, teszem, amit tenni tudok.

Csodálom és rettegem a világot.

Tehetnék másként többet is talán,

Ha érteném, mit tudni vélek csupán.

Eddig jutottam, sok vagy kevés, jogom

Határát ítélni mást: mélyre vonom.

Nem osztom tetteim jóra, rosszra már,

Kéretlen hámlik le rólam a világ.

Emlékeimben fakulnak a harsány

Volt színek és ízek, szerelmek, vágyak,

Csókok, titkokban ízlelt érintések,

Éji magányba illó merengések.

Csodát ígérő álmok látomása,

Szerelmek hitt öröme, csalódása.

György Viktória Klára - Ébredés ...

György Viktória Klára

Ébredés...

A szavak, mint tövisek hatolnak
a szív rejtekébe,
s a megbántott érzés, mégis megbocsájt.
A megfáradt lélek
álomba szenderülve bolyong
a végtelen sötétben,
a könnyekből szőtt éj taván.

A csend bűvkörében
fénybe öltözik egy ősi varázs,
mint egy égi honvágy,
ott lappang a titok,
hol minden érzés
csillagként ragyog.
Az őszinte szó
törékeny hullámokon siklik,
a hazugság álarcban,
mosoly mögé bújik.
Megéget az élet
és gomolygó füstje
a mában véget ér,
az éjszaka selymét,
fényfoszlányok fonják körénk,
s a várakozó holnap szebbet ígér.

A múlt árnyai, már nem érintenek,
eldobom az emlék köveket...
Fényárban libbenő
ezernyi édes titok,
telehint az öröklét fényével
megannyi mennyei dallamot.
A varázslatos percek ránk találnak,
hinni kell, s a csodák valóra válnak.
Szirmokat bont a cseppnyi remény is,
megújul a földi lét,
kitárul minden érzelem,
a jóság szárnyakat öltve suhan
a végtelen fenséges oltárán,
s mint délibáb,
nyugalom borítja napjaink egét
és minden féltés nélkül ,
megfogjuk egymás kezét.

A szeretet fénye csodás,
megértés és odaadás.
Önzetlenül, szívből, szeretettel,
érezd... téged hív
és lágyan ölel...
Tündöklő e fény! Ugye te is látod?
Megfürösztöm benne a világot...

Radnai István - Reggel

Radnai István

Reggel

szerelmünk ez a vad önzés
mely minden ablakon betör
szerelmünk tűz örjöngés
elemek tánca mely megöl

szerelmünk gyűrött földkéreg
ringó kontinens zöld méreg
szemsugár mely elfojt
remegő kar mely fogvatart
üzenet átadja a tébolyt
izzik szemed s zavart

szerelmünk mindent borító
tenger torkot szorító
könnyet terem s elönt
ölünkből száműzve
máglyára szent tüzre
vet ágyat és közönyt

Della Mária - Májusi öröm

Della Mária

Májusi öröm

http://youtu.be/qFw9tRckZgo

A tavasz színpadán kigyúlnak a fények
A május dalol nekem csodás zenéket
Tág szemmel csodállak gyönyörű természet
Táncolni szeretnék, átölelnélek.

Ilyenkor feledek minden bánatot
Leteszem a terhet, mit sorsom rám rakott
Kora reggel madár-banda ébreszt
Újabb esélyt kaptam, köszönöm, hogy élek!

Szomorúfűz - Az éj - Fényeket nyitva ...

Szomorúfűz

Az éj ...

http://youtu.be/-aNHB0k1uic

Csendes az éjszaka. Előoson a Hold, - a felhők között gurul ki ezüstösen. Csillagok sziporkáznak az égi óceánban. Elsimulnak a kusza dallamok, a Föld felett angyalok virrasztanak. Bűvös, sejtelmes árnyak terülnek fölénk.

Jézus óvja szíveinket.  Az álmok bűvkörében vagyunk a mindent elnyelő éjben, míg a hajnal pírja felragyog.

Fényeket nyitva ...

Alszik a város, a csend is elpihen.

Fáradtan hajtod fejed párnádra.

Kérdések sora benned, de csak a némaság felel.

A nappal gondjai nyomasztanak és nyugalmat nehezen lelsz.

A horizont drapériáján egyedül a Hold ezüstlik,

hálójába szőve a csillagokat.

Zaklatott álmok után – fényeket nyitva – születik meg a hajnal.

 

Ódor György - Éjszakai vers

Ódor György

Éjszakai vers 

Ahogy csukódik a tulipán szirma.
Szűkül. Azt hiszem, virrasztani fogok.
Csendes széllel, fehér papírra írva
hajad olykor még szemembe lobog.

Valaki jár az éjben, egészen át.
Mintha csak szuszogásod menekülne
az ablakhoz és sírna, hogy mégse lát.
A kinti lámpafénnyel egyesülve.

A pohárban a víz enyhén megremeg.
Mintha épp most tetted volna le elém.
Azután halk szavaidra figyelek,
fájdalmas, a megzörrent redőny beszél.

Ahogy csukódik a tulipán szirma.
Mintha csak szuszogásod menekülne
csendes széllel, fehér papírra írva
a kinti lámpafénnyel egyesülve.

Tóth Edit Magdolna - Szerenád

Tóth Edit Magdolna

Szerenád

http://youtu.be/LgHHU4tY--E

Szívből szól
A szerenád,
Ablakból
Álmodott világ
Ébredő lépte
Félhomály
Hársfa alól
Illatár …

Ha felér,
Lámpák ködén
Szerelem zenél.

Szív veri ütemét
Lélek pengette húron
Hegedű sír
Lomb alatt az úton
Vágy éneke
Halkan regél,
Szava hogyha
Utánad ér.

…
Szíved felől,
Tükröz a fény
…
S elaltat
A gyengéd remény.

Kosjegyében - Sötét felhők

Kosjegyében

Sötét felhők

Bágyadtan fénylő napsugárban,
felhők fodrai vonulnak fölöttünk.
Barázdát szántanak homlokunkra,
érezzük magunkon… mivé lettünk.
- életünkön elgondolkodunk -

Utunkat járva meg – meg állunk,
hogy szusszanásnyi erőt vegyünk.
Régi emlékek képei előttünk,
erősítjük magunkat, s tovább megyünk.
- életünket, jövőnkbe gondoljuk -

Várva-várjuk a Naplementét,
remélve, holnap másként lesz kikelet.
Felhők vonuljanak messze tőlünk,
csillogó Napfény borítsa az Eget.
- életünket… újra gondoljuk –