Fazekas Miklós
Bárányfelhő
Egész életemben
bárányfelhőt kergettem -
a minap azt hittem, hogy egyet végre megleltem.
Feléje nyújtottam szívem, s a két kezem,
Ő mosolygott rám boldogan, édesen.
a minap azt hittem, hogy egyet végre megleltem.
Feléje nyújtottam szívem, s a két kezem,
Ő mosolygott rám boldogan, édesen.
Boldog voltam, s Ő is
az, látszólag gondtalan -
nem tudtam, hogy báránybőrben a farkas már benne van.
Egyszer csak beborult, megdördült fönn az ég -
villámokat szórt felém, s nem maradt semmi szép…
nem tudtam, hogy báránybőrben a farkas már benne van.
Egyszer csak beborult, megdördült fönn az ég -
villámokat szórt felém, s nem maradt semmi szép…
A bárányfelhőt
azonban azóta is kergetem,
s szentül hiszem, egyikben kedvesemet meglelem.
Ha így lesz, vagy ha nem, akkor is ezt teszem -
nem tehetek másként, ilyen az életem…
s szentül hiszem, egyikben kedvesemet meglelem.
Ha így lesz, vagy ha nem, akkor is ezt teszem -
nem tehetek másként, ilyen az életem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése