Válóczy Szilvia
Ha mégis
Féktelen lelkembe
látsz,
Vidám, s alélt
látomásként
Törlöd le két
szememből könnyem,
Tudom, szíved miért
szerettem,
S szeretem… Hagyd
szeretni…
Oly szabadul, s
igazul,
Ahogy csak az őszinte
létezés
Képes egekbe emelni.
Tudod, a feletted
reppent madarak
Mind visszatérnek,
S néha vízre
szállnak,
Szemünk előtt
gázolnak
Kék tavunkba…
S Te állhatsz némán
saját utadba,
Ha mégis ölem közt
élsz igazán.
http://youtu.be/RmFfB_k25ms
VálaszTörlés