.kaktusz
A tűz …
Tudod arra gondoltam,
amikor a tűz jut az eszébe valakinek,
gondolhat a meleget adó kályhára,
gondolhat áldásos sugarára a Napnak,
a Földet éltető
nélkülözhetetlen tűzgolyónak,
de feltűnhet belső szemei előtt
a saját jogán,
minden útjában állót elemésztő,
végül táplálék nélkül maradó,
porba hamvadó,
mihaszna pusztító tűzre is...
szerelem is lehet olyan,
amikor a tűz jut az eszébe valakinek,
gondolhat a meleget adó kályhára,
gondolhat áldásos sugarára a Napnak,
a Földet éltető
nélkülözhetetlen tűzgolyónak,
de feltűnhet belső szemei előtt
a saját jogán,
minden útjában állót elemésztő,
végül táplálék nélkül maradó,
porba hamvadó,
mihaszna pusztító tűzre is...
szerelem is lehet olyan,
mint a tűz,
amelyik megállíthatatlanul pusztít
saját élni akarása jogán,
s ha elégetett mindent már
önön maga körül,
szinte törvényként,
maga is saját hamvába hull...
és talán van a szerelmetes szeretetet,
amelyik nagyban különbözik,
a meleget ontja magából,
közben felmelegíti sugarával
a mégoly fagyos lelket
a messzi távolban is, szeretet,
amelyik a szerelmet
amelyik megállíthatatlanul pusztít
saját élni akarása jogán,
s ha elégetett mindent már
önön maga körül,
szinte törvényként,
maga is saját hamvába hull...
és talán van a szerelmetes szeretetet,
amelyik nagyban különbözik,
a meleget ontja magából,
közben felmelegíti sugarával
a mégoly fagyos lelket
a messzi távolban is, szeretet,
amelyik a szerelmet
jó irányba terelgeti,
hogy létét megvédje pusztító önmagától is...
a szeretetes szerelem
nem pusztít sohasem,
de életet teremt melegével.
hogy létét megvédje pusztító önmagától is...
a szeretetes szerelem
nem pusztít sohasem,
de életet teremt melegével.
2014. február 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése