Szeitz János
Születtem, és még
vagyok
Születtem, és még
vagyok; egyszerűen
Beosztom szükséges
részeire
A napot, és hozzá
fűzök még szerényen
Holnapot, teszem,
amit tenni tudok.
Csodálom és rettegem
a világot.
Tehetnék másként
többet is talán,
Ha érteném, mit tudni
vélek csupán.
Eddig jutottam, sok
vagy kevés, jogom
Határát ítélni mást:
mélyre vonom.
Nem osztom tetteim
jóra, rosszra már,
Kéretlen hámlik le
rólam a világ.
Emlékeimben fakulnak
a harsány
Volt színek és ízek,
szerelmek, vágyak,
Csókok, titkokban
ízlelt érintések,
Éji magányba illó
merengések.
Csodát ígérő álmok
látomása,
Szerelmek hitt öröme,
csalódása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése