B. Huszta Irén - Talán

B. Huszta Irén

Talán

Mostanában csöndesek az esték,
Az éjszakai ég sem sötétkék,
Röpdösnek fönn parányi fénylepkék –
S kikeletről dalolnak a fecskék.

Nyugalmasan peregnek az órák,
Mint a pókok hálójukat fonják,
Rám szövik a percek az elmúlás
Éppen csak látható ráncruháját.

Elballagtak bús és boldog évek,
Elhallgatott szívemben az ének,
Lelkembe is barázdákat véstek,
Lenyomatuk kihűlten is éget.

Másztam hegyet, s ereszkedtem völgybe,
Sebződtem is olykor-olykor tőle,
És nagyon megtanultam belőle
Nem vágyni sem hátra, sem előre.

Színpompába öltözött a tavasz,
Erdők, mezők, kertek virágzanak,
Fecskepár csivog az eresz alatt,
Nefelejcsen pillangók játszanak.

Odakint zsong az élettől minden,
Fáradt vér araszol lassan itt benn,
Minthogyha mindegy lenne – testemben –
Van-e kedve élni az életnek.

Mégis, hogy e szépségeket nézem,
Mozdul bennem valami új, érzem…
Talán öröm, talán vágy, talán szem,
Melyen át "igen" lesz bennem a "nem"