Bodó Csiba Gizella - Éjfél

Bodó Csiba Gizella

Éjfél

Az éjfél mint vadász a magaslesen,
figyelt csendesen, majd halkan
belopakodott, kézen fogta az órát,
kecsesen léptette mutatóját,
mint ki hölgyét viszi táncba,
az óra a tizenkettőt járta.
Az éjfél keresett, de nem talált,
lassan körbejárta a szobát,
nem talált hisz a Tejúton jártam,
ringtam csillagok ringató karjában.
Itt tartott rabként a látomás,
az a különös éji varázs, hogy
egy Nyilas les egy Oroszlánra,
de íját sosem húzza fel támadásra.
Hogy Kos vágtat a Halak után,
kik elúsznak minden éjszakán,
hol a Rák egyet lép előre kettőt hátra,
csak a Mérleg lehet a bírája.
Maradnék, de halványulni kezd az ég
ezer sziporkája, s egy hajnali kósza
szellő visszaröpített az ágyra,
s lelkem szomorú-boldogan bújik
vissza kihűlt vackába.
Talán kis álom maradék a lant-zene,
s hogy valaki belefont karjába.