Margot - Isten tenyerén

Margot

Isten tenyerén

Már nem érnek el a rossz kezek.
Létezem, mint idegen szentség.
Csírájukban pusztulnak szavak,
Mik lelkem hajdan felsebezték.

Magamban állok, fenn a bércen,
Nem tartóztat vissza semmi már.
Két karom széttárva szárnyalok,
Vad csapongásomban nincs határ.

Testem izzó nap nem perzseli,
Arannyal megedzette szárnyam.
Nem maraszt rögös földi hívság,
Mindig is felhők fölé vágytam.

Lebegek, mindenektől távol,
Tündöklök a ragyogó kékben,
Újra éled megfagyott szívem,
S feloldódik a messzeségben.

Mint szomjas vándor, ki vízre lel,
Tenger tükrözi tiszta arcom.
Nem érhetnek hozzám rossz kezek!
Hisz Isten óv, tenyerén alszom.