dr. Szeicz János
Szülinapomra
Nézem a pihenni térő
napot.
Aranyló arca bíborra
változik,
sok apró felhőcsomó
az égen
búcsú sugarától
lángolva izzik.
A végső perc varázsát
csodálom.
Az elmúlásban is
sziporkázó fényt,
múló alkonyi parázs
nagyságát,
mely a bukásban is
hordoz még reményt.
Ehhez méltó
búcsúzásra vágyom.
Agyamban és szívem
reaktorában
sűrített tudást és
indulatot
megmutassam egy végső
sugárban.
A bársonyos estben
kigyúl a táj,
elragadnak a fénylő
pillanatok,
a felkorbácsolt idő
megpihen,
melyből emlékeket
varázsolok.
Amit kihagytam, most
már feledem,
a csendre szórom az
emlék szirmait,
s a pulzáló végtelen
részeként
nem fájlalom már
többé hiányait.
Jó, hogy nem tudom
rám hány év vár még,
s titok, mit ád. De
mily csodára várnék?
Csak vándor vagyok és
csúcsot értem,
nem tervezek, már
minden év ajándék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése