Ligeti Éva - Van értelme?

Ligeti Éva

Van értelme?

Végtelennek tűnő várakozás után
Lényegesnek tűnő utakon érkeztem
Világrajöttömkor, mázas testtel, sután
Mások kezei közt, fényeket éreztem

Rám zúdult a világ, hogy össze nem törtem
Mint frissen tojt tojás, alakot öltöttem
Hangos sírásommal, jeleztem, hogy jöttem
Rugkapálva ám, de pólyába öltöztem

Figyeltem a nyüzsgést, hirtelen lett minden
Hangzavar köröttem, semmit nem értettem
Amint enni kaptam, könnyebb volt már hinnem
Éhségem, ahogy szűnt, helyem nem féltettem

Ahogy növekedtem, kíváncsiság hajtott
Megismerni mindent, s láttatni a valót
Bár mit is akartam, jó ideig tartott
Belső hitem mellé, kaptam útravalót

Tudás birtokában, elméletet szőttem
Ki akart, megértett - volt, aki megvetett
Néha sikerem volt, s volt, hogy bakot lőttem
Hogyha velem sírtak, akadt, ki nevetett

Különös kapcsolat, festmény és a keret
Amit tudni véltem, kevésnek bizonyult
Üres semmiségek, uralták a teret
Fontosnak vélt érték, mostanra kiborult

Kétségesnek látszó úton elakadtam
Lelkem bú emészti, testem kór faragja
Elhamvadó lényem, az ördögnek adtam
Fényfolyosó végén fogad Úr haragja