Ódor György
Éjszakai vers
Ahogy csukódik a tulipán szirma.
Szűkül. Azt hiszem, virrasztani fogok.
Csendes széllel, fehér papírra írva
hajad olykor még szemembe lobog.
Valaki jár az éjben, egészen át.
Mintha csak szuszogásod menekülne
az ablakhoz és sírna, hogy mégse lát.
A kinti lámpafénnyel egyesülve.
A pohárban a víz enyhén megremeg.
Mintha épp most tetted volna le elém.
Azután halk szavaidra figyelek,
fájdalmas, a megzörrent redőny beszél.
Ahogy csukódik a tulipán szirma.
Mintha csak szuszogásod menekülne
csendes széllel, fehér papírra írva
a kinti lámpafénnyel egyesülve.
Szűkül. Azt hiszem, virrasztani fogok.
Csendes széllel, fehér papírra írva
hajad olykor még szemembe lobog.
Valaki jár az éjben, egészen át.
Mintha csak szuszogásod menekülne
az ablakhoz és sírna, hogy mégse lát.
A kinti lámpafénnyel egyesülve.
A pohárban a víz enyhén megremeg.
Mintha épp most tetted volna le elém.
Azután halk szavaidra figyelek,
fájdalmas, a megzörrent redőny beszél.
Ahogy csukódik a tulipán szirma.
Mintha csak szuszogásod menekülne
csendes széllel, fehér papírra írva
a kinti lámpafénnyel egyesülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése