Gubcsi Lajos
Egyszerű élet
Mélyen zeng a zene,
sírnak a szólamok
Hangod a szívemben,
égszínkék sóhajok
Szemed már nem süt
rám, zokogtál kisbabám
Vakká vált világban
bút jajong a magány
Nincs gyász, nincs
ima, nincs könny és nincs mise
Nincs álom, nincs
ajak, nincs szó, nincs emlék se
Nincs nászágy, nincs
csók, nincs izom és nincs jövő
Nincs kéj, nincs
tincs, nincs kincs, csak az elmenő nő
S a mester szólt kis
tanítványának
Vigyázz, szótlanul
törtek rád a vágyak
Zárd be szorgosan
minden-mind ajtódat
Maradjon hidegben a
nem kért hódolat
S a kicsiny felele:
kitárom mind a kapumat mind a lelkem'
Mert a hideg nem kint
van, csak ha szerelmem nélkül él életem
Jöjjenek inkább vad
szelek, haragos viharok, édes Mesterem
Csak a zárt, a zárt
nyisd fel egyszer még énnekem - Istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése