Harcos Katalin
Nyárköszöntő
Nyárfák lombja rezeg
a szélben,
villódzik ezernyi
ezüst levél.
Táncukat lejtik
csendben, szerényen,
amíg a szellő
nyugodni tér.
Eső mossa a hajlongó
fákat,
füvön fürdik a kerti
rigó.
Ereszen rejtőzik
vidám madár had,
hangzik csicsergős
ribillió.
Lassan a zord felhő
mind szertefoszlik,
az azúrkék ég is
kikandikál.
Éled a virág, a
szirma kibomlik.
Kacag a
világ, mert itt a nyár.
*
Vidám nyári este
Narancsvörösen
kelleti magát
kacéran riszálva a
napkorong.
Magára húzza lassan
bíborát,
hegyek ormán kacagva
kódorog.
Pajkosan csiklandoz
az esti szél.
Párás csókot csen
lopva fülemre,
éji titkokról,
csókokról regél,
s csábít őszinte,
szép hevületre.
Rózsás-habos
felhőfátylát kapja
és felölti
díszruháját az est.
Arcát kuncogva kezébe
takarja,
s a kelő holdnak
bohócarcot fest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése