Paudits Zoltán
Csendélet
Padlóra feszülő
csöndön
lépked a magány.
A beszűrődő fényben
porszemek keringnek.
Elfojtott mondatok
hasalnak fakult
márványkövön.
Néma ajtók várják,
testükön nyíljon a
zár.
A vázában hervadt
virág
hajtja búra fejét,
és a szobát betölti
a szótalan est.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése