2017. július 14., péntek

Paudits Zoltán - Csendélet



Paudits Zoltán
Csendélet

Padlóra feszülő csöndön
lépked a magány.
A beszűrődő fényben
porszemek keringnek.
Elfojtott mondatok
hasalnak fakult
márványkövön.
Néma ajtók várják,
testükön nyíljon a zár.
A vázában hervadt virág
hajtja búra fejét,
és a szobát betölti
a szótalan est.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése