Kun Magdolna - Csak még egyszer

Kun Magdolna

Csak még egyszer

Csak még egy kicsit szeretnék boldog szívvel élni,
pár röpke évbe sűríteni évtizedeket,
küzdeni azért, miről csak álmodozni mertem,
s miről sosem gondoltam, hogy valóság lehet.

Csak még egy kicsit szeretném magamhoz ölelni
az alkonycsendjét feldúló vadromantikát,
mely áthatja bájával azt a tűnő kamaszkort,
ami, ma őszezüstöt ragyog a hajszálakon át.

Csak még egyszer lehetnék, az, ki régen voltam,
merészen visszavágynám érkezésedet,
mert tudnám, több időm lenne mindarra a szépre,
amit valaha veled, s te velem éltél meg.

Csak még jutna időm arra, hogy bizonyítsam neked,
bolond- bolond szívemmel mire lennék képes,
s hány sivatagi árkot ásnák ki elgyengült kezemmel,
hogy kiszáradt ajkadon vízcseppekként égjek.

Csak még egyszer megadatna, biztos közelséged,
soha, de soha nem engedném el a kezedet,
úgy vigyáznám, oly szorosra zárt erős vasmarokkal,
mint a véres-láncot tartó bilincs-vasszegek.