Tóth János /Janus/ - B-Ú.É.K.!; - Tükrök 1.

Tóth János /Janus/

B. Ú. É. K!

Csendet kívánok, ringó nyugalmat
melyben a lélek gond nélkül alhat,
nem kell gazdagság, ahhoz nem értek,
minek is a pénz, minek temérdek,
hisz a boldogság semmibe nézi,
ölelés kell, csók, ő ebben méri.

Mosolyt kívánok, nevetést, derűt,
esőt, szivárványt, napot, gyönyörűt,
rigó füttyöket, szép tücsök zenét,
színes levelek porladó neszét,
meggyógyult Földet, megtalált Istent,
örökös békét, odafönt és lent!

Hömpölygő folyót száraz mederbe,
szorító fagyot a gleccserekbe,
nyüzsgő életet kihalt tanyákra,
megszokott rendet a nagyvilágra
kívánok csendben újév hajnalán,
legyen ez a vers, kérő szép imám!

*

Tükrök 1.

A szerelem s a halál szívembe hódítani jár,
egyik fekete hajába rózsát tűz a nyár,
szemében szivárvány ül barna bársony ágyon,
s ha tekintete csillan, leheverni vágyom,
liget lágy füvére, hol pacsirta röppen,
átölelni testét, hogy csorduljon a könnyem.
A másik tenyerében jégvirágok nyílnak,
benne az elmúlás csendjei csalogatnak, hívnak,
ígérnek szép álmot, mely az örökkel andalog,
hol cselló hangjain suttogó lebegő angyalok
ajkáról születnek gyönyörű dalok…
… A szerelem s a halál szívembe hódítani jár,
a január zord jegén lép hozzám a nyár,
hársfa illatú lehelete csábít,
de bújik a halál is suttogása ámít,
arcomhoz ér hideg puha ujja,
s bőrömre egy érzés a borzongást gurítja,
… végül a tanácstalanság asztalára csapok,
a szerelemre nézek s érzem belehalok.