Fazekas Imre Pál - Még a hófödte csúcsok; - Lesz még ember az ember

Fazekas Imre Pál

Még a hófödte csúcsok

a tűnő éj még ívbe fogja az eget

a csendességben lágyan pirkad a hajnal

egy képzelt kép játszik mosolygó kis virág

és lassan áramolva terjed az új nap

egymást is hallgató zörgések tűnnek fel

a fény örömével felelnek egymásnak

illatok serkentik az érveréseket

a fürge tekintet mind távolabbra fut

minél mélyebben fészkel benne a remény

kék ég viszonozza a kip-kop lépteket

húnyt szemem előtt még a hófödte csúcsok

és visszhangokkal érnek véget az utcák

a légben a tavasz már fel-felfénylik

*

Lesz még ember az ember

választalan néma erdő a világ
az égre nyíló szem látja mi- miért-nem
ma már oly távoli lett a mennyország
hangtalan napok – a fény sűrűjében

az emberek között „ törvénykötelék ’’
érzéketlen vak megvett „nyájak ’’járnak
vad célok vermek rémítő reszelék
szegényekre ínséges évek várnak

aki kiáll ma a hegy tetejére
s utazik az örökség sűrüjében
onnan átlát az ígéret földjére
mit nyer az élet – igaz- tűz-hevében :

lesz még ember az ember Földnek Égnek
örök lesz a szeretet Himnusz – Éne