.kaktusz
Január – a reményteli
…
Tudod arra gondoltam,
mikor elérkezik
januárhoz a vonat,
hiába, hogy az idő
rideg, hiába,
hogy az év
leghidegebb hónapja,
mégis szépíti az utat
a tudat,
hogy a várakozás nem
hiába,
a következő állomás
közelit,
tél után a
tavasz következik,
a január ettől lesz
szép,
hogy ott van a tél
mellett,
közvetlen,
ott a várva várt
ragyogó jó idő…
és még sokféle
várakozás van,
de akit várnak,
meg nem mindig
érkezik,
mint a március, olyan
biztosan,
sokszor, akit remegő
szívvel várnak
távol van nagyon rég
óta,
érkezéséről le is
mondanak sokan,
de valakiben él a
remény, visszajön,
neki megígérte,
minden ajtónyitásra
felkapja a fejét,
talán éppen most,
éppen ő érkezett,
az éltető remény még
nem halt meg…
és van olyan
várakozás is,
amikor nem ígért
semmit a másik,
az idő vonata sem
halad arra,
a pillanattal csak
távolodik,
akit várnak,
tán nem is tud róla,
az ész azt mondja,
bolondság,
a szív… az sem remél,
de nagyon fáj, a
csendben
szenved, nem bízva
másban,
csak a csodában,
a január reményteli
hónap,
hiszen a sebesen
robogó vonat
következő állomása
a ragyogó,
telet felejtető
tavasz.
2011. január 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése