Millei Lajos - Kétféle Karácsony

Millei Lajos

Kétféle Karácsony

Ünnep a karácsony, így tartják már régen,
igaz is a mondás, de talán csak részben.
Mikor a teremtő a Földet alkotta,
hogy lesz szegény s gazdag, sajnos nem tudhatta.

Gazdag s szegény ember nem állnak egy sorban,
egyik villában él, másik meg a porban.
Ilyenféleképpen látja azt az Isten,
egynek mindene van, másnak semmi sincsen.

Az öreg Földgolyó két világra oszlott,
s egyenlőség álma szerte-széjjelfoszlott.
Kétféle karácsonyt ünnepel ma a nép,
egyik fényes pompás, másik szerény sötét.

Egyik csiszolt gyémánt, arany és drágakő,
másik durva acél, s megrepedt terméskő.
Egyik sok- sok kincset fenyő alá hordoz,
másiknak fája sincs, s mégis ő a boldog.

Gazdag embernek van ma nagy lakomája,
arannyal díszítve a karácsony fája.
Tízfogásos ételt hord elé a szolga,
s asztalának dísze: marcipános torta.

Italokból pedig van kínálat bőven,
oly nagy a választék, hétféle csak sörben.
Pezsgő, bor és koktél, üvegekbe zárva
feszes sorban állnak, kinyitásra várva.

Enni is kezd az úr sápadt, sárga arccal,
de hisz csak küszködik, nem bír a malaccal.
Jó harminc kiló volt, míg élt szegény pára,
most se sokkal kisebb, alig fér tálcára.

Savanyú a képe a nagy uraságnak,
"ennyi vacak" mondja, miközben turkálgat.
A szolga restelli, de azért kimondja,
"hogyha nem bír vele, jobb ha nekem adja."

Ám haragra gerjed az úrnak orcája,
vicsorítva mordul a szegény szolgára.
"Hiába is nézel engem te butának,
akkor sem eszed meg, vidd ki a kutyának!"

Ilyen a karácsony a gazdag nagyúrnál,
szolga éhen marad, ám a kutya dúskál.
De hagyjuk az urat gőgjével magára,
inkább kukkantsunk be a szegény házába.

Eljött a karácsony, s nincsen fenyőfája,
félig égett gyertyát ragaszt egy faágra.
Átszellemült arccal asztalára teszi,
ünnepi étvággyal levesét megeszi.

A második fogást csak hozzá gondolja,
sült csirkét enne most, ha rá pénze volna.
Leöblítené azt jó kis vörösborral,
s szivarra gyújtana, jóllakott gyomorral.

Mire ezt a sok jót mind végig gondolta,
Ő bíz, úgy érezte, éhes se volt soha.
Ám a gyertya lángja lassacskán elfogyott,
s ő megbékélt szívvel lefekvéshez fogott.

Párnáját felrázta, papucsát lerúgta,
a pislogó gyertyát gyengéden elfújta.
Lefeküdt aludni, de ilyet ki látott,
álmában ölelte az egész világot.