.kaktusz
Ha az ember tél lenne
Tudod arra gondoltam,
ha az ember lenne a
tél,
elhitetne magáról
mindenféle szépet,
mások előtt önmagát
úgy kelletné,
ábrázatára a nyár
színeit festené,
hogy talán
a télen is a
nyárra vágyódó
hiszékeny,
hinne is neki,
de idővel
mikor már csípős
hideg lenne,
a hó is leesne,
a festék leolvadna,
a hívei rá nagyon
haragudnának,
becsapva éreznék magukat,
legszívesebben felé
se néznének,
akik különben
a hidegben jól
beöltöznének,
és a hóban
hóangyalt
játszanának,
a telet szeretnék
önmagáért,
ha pedig az ember
lenne a madár,
elhitetné,
hogy a tavaszt ő
hozza csőrében,
ezért mindenki nagyon
szeretné,
de ha az igazság
kiderülne,
hátat fordítanának a
hiszékenyek,
nem becsülnék szép
énekét,
hasznos munkáját,
akik másra
számítottak,
az ember már csak
ilyen,
különbnek, szebbnek
szeretne látszani,
a valóság túl szürke
neki,
magából olyat akar
felmutatni,
ami nincsen meg
benne,
egyszer minden álarc
lehull,
a benne hívő
elveszíti a hitét,
pedig szegény nem
mást,
tetszeni, megfelelni
akar csupán,
a saját készletét
ehhez kevésnek találja,
de ha a lélek lenne
az ember,
csalódást soha sem
okozna,
magából csak annyit
mutatna,
amiért a világon van,
álarc nélkül, tiszta
szívvel
szeretet adni,
és szeretetet
elfogadni.
2010. febr. 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése