Nagy László
Játék karácsonykor
Bárd az ég is,
meg-megvillan,
lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az
arany-lázas
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták
az
urak a kapukat,
döndödi dön
döndödi dön.
Gyenge arcát üti-veri
a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
mit akar, mit akar!
A kis istent mi
megszánjuk
emberek, állatok,
kályhácskája lesz a
szájunk,
szedjétek lábatok,
döndödi dön
döndödi dön.
Könnye van csak a
mamának,
az csorog tej
helyett.
Soványkodó babájának
tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda
üveg
harmatot hogy csobog,
szívet nyomni kell a
süveg,
megszakad, úgy dobog,
döndödi dön
döndödi dön.
Vércsöpp fut a jeges
égre,
bíbor-gyöngy, mit
jelent?
Ül Heródes gyihos
ménre,
gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag
tajték,
kígyó a kengyele,
beledöbben a sok
hajlék,
ádáz had jár vele,
döndödi dön
döndödi dön.
Megmenekül, úgy
remélem
a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose
féljen,
ne legyen szomorú.
Vigadjunk, hogy enni
tud a
rongyosok új fia, -
kerekedjék, mint a
duda,
orcája dundira,
döndödi dön
döndödi dön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése