Fekete István
Betlehem
(részlet)
A konyhában ültünk a
földön, és a tűzhely meleg fénye kiugrott néha, meg-megsimogatván arcunkat.
Hallgattunk, de magunkban megvallottuk, hogy a mű tökéletes, és nem is vettük
le a szemünk róla. Tornya volt, ajtaja volt, ablakai voltak, ahol be lehetett
tekinteni (egy krajcárért!), és ha bent meggyújtottuk a kis gyertyát,
kivilágosodott az egész épület valami boldog, meleg világossággal, mint a
szívünk abban az időben.
Egyszóval: betlehem volt.
A Szent Család kicsit oldalt állt, előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hogy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.
Ennél sokkal nagyobb gondjaink voltak. Elsősorban az, hogy Jézuska mezítelen maradjon-e, vagy takarjuk be.
– Megfázik! – mondta Bence Gábris, aki érzékeny lelkű fiú volt.
– Buta vagy – szólt Andók Pista –, aki Isten, az nem fázik.
– A Biblia azt mondja – szólalt meg végül Peszka Péter, aki papnak készült –, hogy “édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette…”
Ez döntött.
A pólya természetesen nem lehetett akármilyen anyagból, ezért selyemből lett, a selyem pedig anyám télikabátja béléséből lett.
Egyszóval: betlehem volt.
A Szent Család kicsit oldalt állt, előtérben a jászollal s a jászolban Jézuskával, aki mosolygott, és kövér kis kezét ökölbe szorította, ámbár, mi akkor még nem gondoltunk arra, hogy ha ez a kéz egyszer kinyílik, mekkora ragyogás árad belőle a világra.
Ennél sokkal nagyobb gondjaink voltak. Elsősorban az, hogy Jézuska mezítelen maradjon-e, vagy takarjuk be.
– Megfázik! – mondta Bence Gábris, aki érzékeny lelkű fiú volt.
– Buta vagy – szólt Andók Pista –, aki Isten, az nem fázik.
– A Biblia azt mondja – szólalt meg végül Peszka Péter, aki papnak készült –, hogy “édesanyja pólyába takarta és jászolba fektette…”
Ez döntött.
A pólya természetesen nem lehetett akármilyen anyagból, ezért selyemből lett, a selyem pedig anyám télikabátja béléséből lett.
…
És
éjféli misén otthon voltunk.
És azóta is, ha nagy baj van, és kiesik kezemből a betlehem, azt az imát mondom, és azt a harangszót hallom még ma is.
És azóta is, ha nagy baj van, és kiesik kezemből a betlehem, azt az imát mondom, és azt a harangszót hallom még ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése