Pénzár Miklós Csaba - Ősz és tél között ...

Pénzár Miklós Csaba

Ősz és tél között...

http://www.youtube.com/watch?v=ZXdjAhosIaA

Az Ősz már rég elsiratott mindent,
elhullatta leveleit, elvesztette színeit
minden dermed, meghal körülötte,
nincsen napfény már sosem felette!
Pedig szép volt, mint nagyasszony
színes kedves, boldog szépasszony !
De lassan elhervadt szépséges arca
mindenét, a múltnak, enyészetnek adta
Most már, meztelenek, csupaszok a fák
dideregve várják az öreg tél jóindulatát
De félnek is nagyon az ismeretlentől
fagyos, jeges, zúzmarás téli időktől
készül a táj a télre, lassan elcsendesedik
minden kis állat csendes vackába bújik
Jön a Tél ideér, szép lassan közeledik
hatalmas seregéből előre küldi hírnökeit
Megindul a vad szél, utat tör magának
mutatja hatalmát a rideg Tél királynak !
Az a hír róla, sohasem ismer kegyelmet,
ellene van minden didergő életnek !
Várni kell, csendben, inkább meglapulni
a Tél minden vad rohamát túl kell élni
jöhet, vad hideg, kegyetlen fergeteg, jég
a sötét fellegek mögött ott lesz a kikelet