Pénzár Miklós Csaba - Az élt ...

Pénzár Miklós Csaba

Az élet...

Az élet, mint szélvihar a levelet,
Elsodorja az embereket.
Akiket nem kímél, elítél !
Sokakat, sziklához csap.
Másokat, iszonyú, magasságba emel.
Vannak, kiket tenyerén kényeztet,
Nekik, minden jót ígér !
De a rengeteg ember iszonyúan fél,
Szenved, s lapul, örül hogy él !
Meghúzza magát, legyen láthatatlan!
De kevesek, a zöld szikláról,
Sétálva jönnek alá, hahotázva,
Pocskondiázva az elterült tömeget.
Nekik lehet élni, kevélyen nézni,
Ujjal mutatni a szerencsétlenre,
Akit nem kímélt élete !
Nem jól van ez így, a sokakat,
sorsuk a mélységbe rántja, mindig !
Onnan többé, feltörni már nem lehet.
Zokogva siratják, értelmetlen létüket,
A kevés kiválasztott harsog, minden jót ígér!
A szerencsétlenek, egymást taposva,
Rohannak elő!
Bízva a hazug szóban, az átkozottakban,
Már zászlót emel a tömeg !
Vezéréért üvölt, hűséget fogad,
Pedig csak pár évtized, ami eltelt !