Szita Zoltán
Hagyom, hogy
fájjon...
Két puha szárnycsapás
közt
lassan oldódik riadt magányom,
átrepülve minden határon -
fel, egészen a fénylő csillagokig,
és én, hagyom hogy fájjon!
lassan oldódik riadt magányom,
átrepülve minden határon -
fel, egészen a fénylő csillagokig,
és én, hagyom hogy fájjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése