Szomorúfűz - Reménnyel jön a reggel

Szomorúfűz

Reménnyel jön a reggel

http://youtu.be/_vthmsIXOGU

Ködbe vesznek a fények,

A napsugár halványan dereng,

Majd átsejlik a fény a kopár faágakon.

A hideg csípi, marja arcom,

Szememből jeges könnyek folynak

Félek! A szívem is didereg.

Meleg szobám meghitten vár.

Millió lámpaként a csillagok,

Ezüstösen fénylő telihold,

Álmokat hoz a szemekre.

A régi fényt visszahozza a kikelet,

Tündérek suttognak a fülekbe,

Békét, örömet, szeretetet adnak.

Finom érintések, lélekrezdülések,

A reggellel lüktetve útnak indulnak

Reménnyel köszöntő új napban

Szijártó Péter - Ott ott fönn az égen

Szijártó Péter

Ott ott fönn az égen 

Ott ott fönn az égen
egy anyóka térdel a kéken,
s a felhők bolyhát tépkedi.
Majd jön a vihar fia a széllel,
és a feketeszemű éjjel
a felhőket szétkeni.

Ott ott fönn az égen
lovak vágtatnak ott négyen,
s villámokat szór patájuk.
Ha csak friss eső esik,
integetek én nekik,
majd beállok alájuk.

Ott ott fönn az égen
egy madarat lesek már régen,
s a röptét figyelem.
Egy nap majd tovább nem lesek,
egyszer majd tovább megyek,
te madár, jer velem !

Ott ott fönn az égen
kis csillagok alszanak szépen,
de álmuk a néma csend-szelet.
Egy közöttük ébren pislog,
kicsi csillag, mondd a titkod,
rosszul bánt az éj veled ?

Ott ott fönn az égen
tűzcsóvával játszik éppen
a fénypocakú lusta Nap.
Ha csak úgy a réten fekszem,
nincsen idő s nem öregszem,
csiklandoznak a sugarak.

Ott ott fönn az égen
valami nagy erő nevében
tükröződnek az emberek.
Mind lopva bámul felfele,
és ha fentről néznek le,
ezt látják a fellegek.

L. Horváth Zsuzsanna - Éji órán

Horváth L. Zsuzsanna

Éji órán

Könnyes éji órán
Fáradt testem nyugalmat vár.
Az álom mégis elkerül
S az emlékezés aranyködéből
Te lépsz elém.
Elnémul lelkemben a dal
Csak a fájdalom marad,
Kígyószisszenéssel fojtogat.
Néhány tárgy őrzi csak
Kezed nyomát.
Pillantásodtól szívembe égett
Halálraítélt szerelmem magánya.
S míg elveszett hitem keresem
Tán Isten megbocsátja,
Hogy neve helyett a neved
Tolul ajkamra imáimba’.

Jóni Barna - Felhők öleléssel ...

Jóni Barna

Felhők öleléssel …

http://youtu.be/WyZz692xsrg

Csak néztem, ahogy rohannak a felhők.
Furcsa, torz figurákat véltem kivenni alakjukból:

Egyszemű bárányt, kecskefejű lovat,
vagy inkább volt az varázslatos egyszarvú?
Majd széjjelszakadva könnyű táncba kezdtek.
Csibék, nagyfejű virágok, tarka pillangók...
Epedezve vágytam, érintésüket, ahogy
elszálltak felettem. Te, eközben unottan,
csak árnyékoddal játszottál, nem hevített semmi láz.
Magamban énekelni kezdtem, mert
úgy éreztem ,a léleknek erre van szüksége igazán.
Beteljesedni ennyi széppel, csak így lehet.
Varázslatos látvány és ősi dallamok…
Nem volt más egyebem. Csak az a boldog
pillanat, mely azóta örökre itthagyott.

Harcos Katalin - Valaki hiányzik ...

Harcos Katalin

Valaki hiányzik...

A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;

Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.

Valaki itt van; álmodom álmát;
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok;
kísértenek most szerelmes álmok.

Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben."

Maszong József - Utolsó szó

Maszong József

Utolsó szó 

http://youtu.be/P-ekdIWv1nM

Az utolsó szó, mint az a virág,  amely nem nyílt ki,

az életet igenlő bimbójában hervadt el,
rémisztő gondolataim, úgy rekedtek meg ott legbelül,
árnyába kapaszkodtam miközben futott a valóság,
jött értem az örök enyészet s a gyötrelmes elmúlás,
még a gondolata is fáj és borzalommal telíti lelkem,
kései fények ringatják a feledés bölcsőjét velem,
szédítő feneketlen mélység felett lebegek,
gúnykacaj kíséri érkezésem az örök sötétségből
alakot öltve hazug, álnok, képzelt személyek
mindennek zagyva kuszált tarka képe,
még valaki mindig azt suttogja, - remélj, szeress!
De már zeng-bong felettem a harang,- gyere-gyere!
Magam köré szívemből templomot emelek
benne térdepelve egy utolsó szót rebegek
könyörtelen sorsot nehezen, de feledve,
a felhők tépett fodrai közt látlak utoljára,
szemed kék egéből millió könnycsepp
bővizű patakként gördül orcádra.

.kaktusz - Szeretet kapcsolatban

.kaktusz

Szeretet kapcsolatban

http://youtu.be/tDkooIg18xM

Tudod arra gondoltam,
hogy aki szeretetkapcsolatban van,
annak a világ szerethető része kitágul:
aki csak a hűvösebbet szerette addig,
az képes megkedvelni a kánikulát is,
mert, hogy az van olyan jóságos,
hogy melegével megsimogatja
az őt kedvelő másikat...
aki annak előtte
csak a hegyek társaságát élvezte,
az boldogan lubickol a tengerben,
hogyisne szeretné,
ha egyszer a másiknak az életeleme...
a félelmek is formálódnak,
amitől addig az ember magát óvta,
attól megvédeni a másikat akarja,
és aki a másik utolsó sóhaját
rettegve fél megélni,
az könyörögve, Istenét arra kéri,
hogy túl élje,
de csak egy hajszállal,
egy perccel se többel,
hogy magára ő maradjon,
és ne a másik,
a kibírhatatlan bánattal.

2013. nov. 21.

Fazekas Miklós - Őszike; Őszi Levél

Fazekas Miklós

Őszi Levél

Emlékeimben él

Egy őszi levél.

Tenéked írom

Avar papíron.

Illata: fahéj,

Takarója: az éj -

Csak a Hold világlik,

S valami zizzenés hallik.

Erdőnkben jártam –

Arany levélkék hulltak

Lábaim elé, a múltnak

Pillanatait láttam –

Őszi csend ült a fákon –

Sehol egy kismadár,

Sehol egy dal –

Csendes az őszi álom…

*

S miközben a lágy szellő

Viharos társaira vár,

Valahol - egy Kiserdőben –

Utolsó táncára perdül

A szerelemillatú  Nyár…

Primerose - Mindennek oka van

Primerose

mindennek oka van

http://youtu.be/gCPMoKL9OMI 

semmi sincs csak úgy

mindennek oka van

az út amelyen haladunk

kövek ezrével rakva van

minden egymásból következik

mint ahogy a kőműves építkezik

mit bent építünk éltünk vára

mindig rakódik kő hozzája

néha boldog perceket cipelünk,

s mind magasabbra emelünk

s olykor súlyos a bánat köve,

de ettől is nő az ember szíve

persze változnak a formák, a falak,

ahogy összeköti a tapasztalat

a szeretet nagyon tapad

biztos erős támpontot ad

a gyűlölet gyenge köve

tornyainkat görbíti be

mi formáljuk, vagy az minket

egyre megy, de mégsem mindegy

mert azért néha bent merengünk,

s nézzük mit is építettünk

mikor majdan kész a várunk

s tán, nagy fényesség előtt állunk

Mit olvasunk ki belőle

ha visszanézünk a sok kőre?

Millei Lajos - Ölelkezés az ősszel

Millei Lajos

Ölelkezés az ősszel

"Kóbor, szabad üvöltés az élet",
De néha, ha csend van,
Én akkor se félek.
Túlél majd család, rokon és barát,
Kiknek elloptam egy-egy
Boldog pillanatát.
A lidérces képzelet fájó lábú tánca
Pezsdíti vérem,
S pár kapcsolat románca
Ad erőt, hogy tűrjem a magányt,
És a könnyező lelkem
Az emlékek kendőjével
Néha megtöröljem.
Ősz van! Szememen köd, előtte pára,
Az elmúlás rásóhajt e szertelen
Világra,
De nem fáj, mert átsejlik e párán
A hívó végtelenség
A végesség határán.

Pataki Glica - Táncikáló lángok

Pataki Glica

Táncikáló lángok

Hegyek ölében álmodik egy régi, romos ház,
Akit az őszi szél fütyülve, dalolva körbejár.
S nagy ablakain beleskelődik a víg holdvilág,
A rét szélében az amerikai diófa délcegen áll.

A lépcsők kövezetét a suhanó idő glancolta ki,
Nem nyílik ajtó,- ha vándor, bebocsátást kéretik.
Mentek a régi lakók, tudj’ Isten, lelkük hová szállt,
Ám a vastag falak őrzik, gyermekkorom kacaját.

Az emlékeimen át, kulcs nélkül is bemegyek,
Szobákban, sétálva a múltamat megidézgetem.
Szalonban a trófeák az üres szemekkel néznek,
S a kandalló előtt, a kopott fotölyök mesélnek:

"Láttak itt sok mindent, fájón hulló könnyeket,
Szóltak szerelmes dallamok, a feketezongorán.
Kandallóban a fenyők hátán táncikáló lángokat,
Szép nyári estéken, csillogó gyermekszemeket."

decemberben, ha megérkezett a jeges, fagyos tél,
Örömmámorban földre szálltak a vidám hópihék.
A nyári álomból a rózsaszirmos kandalló életre kél,
Duruzsolnak a fahasábok, és az illatos nyárról regél.

Gyere, ülj ide mellém, melengesd a fázós kezem,
S öleld meg fáradt testemet gyöngéden, Kedvesem.
Nézzük a lángot, nem fárad a tipegő-kopogó lábuk,
Serdül-perdül s libben-lobban a táncos szoknyájuk.

Hegyek ölében, szépet álmodik egy régi kastély,
Akit a nyári szellő fütyülve, dalolva megcsodál.
A nagy ablakain bemosolyog vígan a napsugár,
Szerető lelkünket, magához öleli egy Fénysugár.

dr. Szeicz János - Csöndes őszi vers

dr.. Szeicz János

Csöndes őszi vers

http://youtu.be/XHsjVpc7XGI 

Az elmúlásnak gazdag színeit

a lágyan hömpölygő köd fakítja

és magányukról suttognak a fák,

sárba hullott valamennyi lombja.

Szomorú,vajúdó őszi vers ez,

fakuló fényben a felhők alatt

sápadt levelekkel játszik a szél,

és halálba simul a gondolat.

Hűvös van,jólesik a tűzmeleg,

zsarátnokot nézve elmerengeni

s végső búcsút inteni a nyárnak,

fénytüze nemfog már hevíteni.

Csönd van,cseppen a hűs eső puhán,

haldoklik az őszbe fordult világ,

vele a lelkem is halni készül,

elnémulok,és az idő megáll.

Radmila Markovic - Körkörösen

Markovic Radmila
Körkörösen

A meleg napsugár kihunyóban
vadulva lohol őszi süvítő széllel.
A látókör vastag ködbundába bújt.
Az út köve meleget nem nyújt.

Ráncos, vagy vén a lomb
messze múltnak vágyaival
egyenként vándorútra indul,
égig érő fák, intenek búcsút.

Ingadozó,

levegőbe
kapaszkodó

ágak
a múlt árnyából
körkörösen megvetett
fagyos ágyban szenderegve
erőt gyűjtenek a kikeletre.

Aranyosi Ervin - Őszi hangulat

Aranyosi Ervin

Őszi hangulat

Az őszi nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja.
Sárgás fénye kopott,
nyárba belefáradt.
Árnyéka rőt-vörös,
kinézete bágyadt.
Színeit a múló
természetre festi,
bokrokra és fákra,
szemét rá mereszti.
Amerre csak ellát,
az ősz otthonában,
sárguló levelek
maradnak nyomában.
Sárguló levelek,
vörösek és barnák,
a kikelet zöldjét,
mind-mind eltakarják.
Végső színes bálra,
készül a természet,
árnyat adó lombot
fal fel az enyészet.
Levéltakaróját
a földre teríti,
hűvös őszi széllel
kedvünk keseríti.
Esővel önt nyakon,
a lelkedbe gázol,
hosszú út porába
fényes csíkot mázol.
Szomorún pislákol
az ősz napsugára,
a hegy mögé bújik,
hagyjuk hát magára.

Della Mária - Az ősz ecsete

Della Mária

Az ősz ecsete

http://youtu.be/lIufOFcvups   

A nyár színeit levetette,
már itt matat az ősz ecsete.
A zöld mező lett aranysárga,
a fák levelét átpingálta.
Az öreg tölgyes rozsdabarna,
a hegyoldal már tarka-barka.
Vörös lánggal ég a bokor,
kék szőlőből lesz a jó bor.
Fehér köd kúszik a völgybe,
a gyűrött ég ezüstszürke.
Árnyék oson a fény után,
"emberes" lett a délután
Ha kopasz lesz minden faág,
rám tör egy kis szomorúság.

Szomorúfűz - Az elmúlás melódiái ...

Szomorúfűz

Az elmúlás melódiái ...

http://youtu.be/PPoy1X73fE4

A szél csendesen hintázik fények és árnyak között. Alkonyodik.

Fénysugarak vesznek bele a végtelenbe. A madarak elcsendesednek.

Ragyogó szempár tekint rád a végtelenből.

Bámulod az esti égboltot, a sok apró csillagot, melyek a messzeségből sziporkáznak.

Sűrű éjszakai homály. Szívünkre hullt emlékek. Kódorgunk.

Lehunyt szempillánk mögött könnyes pillanatok és emlékképek sora.

Az árnyak belevesznek a sötétségbe.

Évszakok váltakoznak. Ég és Föld színeket vált. Sárguló levelek, - hervadó természet,

A szél meghitt üzeneteket sodor.

Szomorú dalok, az elmúlás melódiái érnek el hozzánk.

Beszél a csend ébren és álomban is.

Az ébredő fények elhozzák a hajnal ígéretét.