Kondra Katalin
Ima
Uram te kivágod a nem
termő fát
És ledöntöd a
bálványokat.
De mért nem fogod be
a szám,
Mikor rád szórom
szitkomat?
Újra elülteted a
szőlővesszőt,
Mindig adsz egy új
esélyt.
Pedig én magam elől
is
Futva menekülök
feléd.
Ha eléd kéne most
állnom,
Félnék. De nem
haragod miatt.
Bűneim miatt
szégyellem,
Síratom magamat.
Mivé lennék nélküled
Uram?
Ki fogná meg akkor
kezem,
Ha szakadék fölött
meginogva
Zuhanni kezdenék
hírtelen?
Reményt adtál nekem.
Hiszem igéd minden
szavát,
Mivel tudom, hogy Te
Vársz rám odaát,
Már nem félem a
halált.
Csak adj még egy kis
időt,
Még egy kis kenyeret.
S áldom naponta
ezerszer
Ezért nevedet.
Még dolgom van a
földön,
Kicsi gyermekeimnek,
Én vagyok most
minden,
Mi ember lehet.
Bár sokat kértem,
Csak még egy apró
mondatot,
Akarom, hogy legyen
meg
A Te akaratod.
http://m.youtube.com/watch?v=yplqkgJ9Bp4
VálaszTörlés