Horváth István - Remény

Horváth István

Remény

Remény, mi ott lakik szívemben.
Mi lágy dallal mossa lelkemet,
S erőt ad elveszett hitemnek,
Mikor elér a bú fellege.

A sötét viharos időkben,
Beragyogja az éjszakákat.
Az álmaimnak ő az őre,
Áll fölöttük vigyázva.

Szeretve dédelgeti őket,
Mint édesanya gyermekét.
Felveszi álmomat ölbe,
És biztató dolgokat mesél.

Nem hagy elveszni engem,
Tartja nekem a fényt.
Akár milyen sötét lehet
Látom én a REMÉNYT.