Fridli Zoltán
Volt egyszer egy csillagom
Egyszer az éjszaka ege, elejtett egy csillagot,
Észre sem vette, tovább ballagott.
Csillagot elkaptam, mily fényes, nem kopott,
Szívemből, máris egy darabot ellopott.
Szívem fölé, belső zsebembe tettem,
Érzem, boldogságból akkor, ott, nagyot vettem.
Velem volt, bár merre is mentem,
Megosztottam vele mit ittam s ettem.
Bárhol is ért a reggel, ott volt velem,
Nem volt többé mély, sötét verem.
Álmodtam merészen csodaszépet,
Magam festette tarka-barka jövőképet.
Egyszer aztán halványodott csillag fénye,
Nem küldte már felém sugarait lénye.
Elsüllyedt a csodavilág, kihunyt a parázs,
Elmúlt már csillagban a szépséges varázs.
Szabadon elakart menni,
Nem kért tőlem már enni.
Hát fogtam a csillagot, feldobtam az égre,
S most, síró szívvel emlékezem a szépre.
Észre sem vette, tovább ballagott.
Csillagot elkaptam, mily fényes, nem kopott,
Szívemből, máris egy darabot ellopott.
Szívem fölé, belső zsebembe tettem,
Érzem, boldogságból akkor, ott, nagyot vettem.
Velem volt, bár merre is mentem,
Megosztottam vele mit ittam s ettem.
Bárhol is ért a reggel, ott volt velem,
Nem volt többé mély, sötét verem.
Álmodtam merészen csodaszépet,
Magam festette tarka-barka jövőképet.
Egyszer aztán halványodott csillag fénye,
Nem küldte már felém sugarait lénye.
Elsüllyedt a csodavilág, kihunyt a parázs,
Elmúlt már csillagban a szépséges varázs.
Szabadon elakart menni,
Nem kért tőlem már enni.
Hát fogtam a csillagot, feldobtam az égre,
S most, síró szívvel emlékezem a szépre.
http://youtu.be/vDk76cbq0_A
VálaszTörlés