Koszpek Ferenc
Maradj velem…
Maradj velem! Ennyit kértem,
Mért hagytál el, ma sem értem.
Szenvedek, ha nem vagy velem,
Hiányzik, hogy fogd a kezem.
Nincs a napnak olyan perce,
Melyben ne jutnál eszembe.
Veled fekszem, Veled kelek,
De vajon még remélhetek?
Nincsen válasz, tudom. Sajnos.
De a kétkedés csak mardos.
Van-e aki jobban szeret?
Vajon teljes az életed?
Tartozom egy vallomással:
Nem élhetek senki mással.
Nem tudok már mást szeretni,
Mert nem tudlak elfeledni.
Aznap, mikor megláttalak,
Másképp ment le este a nap.
Nem volt talán szebb sohasem.
Vagy nem látta épp senki sem?
Emlékszel az első jelre?
Kacsintás volt. Apró, szende.
Aztán jött egy erős érzés.
Hogy mi volt az, már nem kérdés:
Szerelem volt, szívszerelem.
Mindent elsöprő érzelem.
Gondolsz még rám? Vagy már rég nem?
Azt azért én mégis kétlem.
Álmodtam egy szép világot,
Olyat, mit még szem nem látott.
Te voltál az álmom tárgya,
Te voltál, Te Kedves, Drága.
Reggeltől más lett az élet:
Rájöttem, hogy érted élek.
Érted, és a kislányodért,
Meg a közös boldogságért.
Boldog én csak Veled leszek,
Érted égek, majd’ megveszek.
Kell, hogy hajónk révbe érjen!
Sikerülhet, én úgy érzem.
Nem mondhattam el senkinek,
Leírtam hát, de csak Neked.
Nem is tartozik ez másra,
Rád, rám, és a fél világra.
Kiabáld ki szíved titkát,
S boldog lesz az egész világ!
Mi örömöd lenne abban,
Ha boldog vagy, de magadban?
Mért hagytál el, ma sem értem.
Szenvedek, ha nem vagy velem,
Hiányzik, hogy fogd a kezem.
Nincs a napnak olyan perce,
Melyben ne jutnál eszembe.
Veled fekszem, Veled kelek,
De vajon még remélhetek?
Nincsen válasz, tudom. Sajnos.
De a kétkedés csak mardos.
Van-e aki jobban szeret?
Vajon teljes az életed?
Tartozom egy vallomással:
Nem élhetek senki mással.
Nem tudok már mást szeretni,
Mert nem tudlak elfeledni.
Aznap, mikor megláttalak,
Másképp ment le este a nap.
Nem volt talán szebb sohasem.
Vagy nem látta épp senki sem?
Emlékszel az első jelre?
Kacsintás volt. Apró, szende.
Aztán jött egy erős érzés.
Hogy mi volt az, már nem kérdés:
Szerelem volt, szívszerelem.
Mindent elsöprő érzelem.
Gondolsz még rám? Vagy már rég nem?
Azt azért én mégis kétlem.
Álmodtam egy szép világot,
Olyat, mit még szem nem látott.
Te voltál az álmom tárgya,
Te voltál, Te Kedves, Drága.
Reggeltől más lett az élet:
Rájöttem, hogy érted élek.
Érted, és a kislányodért,
Meg a közös boldogságért.
Boldog én csak Veled leszek,
Érted égek, majd’ megveszek.
Kell, hogy hajónk révbe érjen!
Sikerülhet, én úgy érzem.
Nem mondhattam el senkinek,
Leírtam hát, de csak Neked.
Nem is tartozik ez másra,
Rád, rám, és a fél világra.
Kiabáld ki szíved titkát,
S boldog lesz az egész világ!
Mi örömöd lenne abban,
Ha boldog vagy, de magadban?
http://youtu.be/J6tlDmqSX2s
VálaszTörlés