Szijártó Péter - Ott ott fönn az égen

Szijártó Péter

Ott ott fönn az égen 

Ott ott fönn az égen
egy anyóka térdel a kéken,
s a felhők bolyhát tépkedi.
Majd jön a vihar fia a széllel,
és a feketeszemű éjjel
a felhőket szétkeni.

Ott ott fönn az égen
lovak vágtatnak ott négyen,
s villámokat szór patájuk.
Ha csak friss eső esik,
integetek én nekik,
majd beállok alájuk.

Ott ott fönn az égen
egy madarat lesek már régen,
s a röptét figyelem.
Egy nap majd tovább nem lesek,
egyszer majd tovább megyek,
te madár, jer velem !

Ott ott fönn az égen
kis csillagok alszanak szépen,
de álmuk a néma csend-szelet.
Egy közöttük ébren pislog,
kicsi csillag, mondd a titkod,
rosszul bánt az éj veled ?

Ott ott fönn az égen
tűzcsóvával játszik éppen
a fénypocakú lusta Nap.
Ha csak úgy a réten fekszem,
nincsen idő s nem öregszem,
csiklandoznak a sugarak.

Ott ott fönn az égen
valami nagy erő nevében
tükröződnek az emberek.
Mind lopva bámul felfele,
és ha fentről néznek le,
ezt látják a fellegek.