Torma Zsuzsanna
Köd szitál csendben
Köd szitál csendben a novemberi tájra,
Dércsipkét horgolva a lombtalan fákra.
Fagy fogának fogságában némán, csendben
Állnak, szellő és madár szárnya se rebben.
Erdők, mezők madarai hol lehetnek?
Betevő falatot vajon, hol keresnek?
Menedéket nem adnak kopasz faágak,
Talán az avarban megbújva tanyáznak.
Bármerre is nézek, mindenütt csak csend ül,
Semmikor sem érzem magam tétlenebbül,
Mint ilyenkor, mikor kevesebb a dolgom,
A tél egy időre megoldja a gondom!
Dércsipkét horgolva a lombtalan fákra.
Fagy fogának fogságában némán, csendben
Állnak, szellő és madár szárnya se rebben.
Erdők, mezők madarai hol lehetnek?
Betevő falatot vajon, hol keresnek?
Menedéket nem adnak kopasz faágak,
Talán az avarban megbújva tanyáznak.
Bármerre is nézek, mindenütt csak csend ül,
Semmikor sem érzem magam tétlenebbül,
Mint ilyenkor, mikor kevesebb a dolgom,
A tél egy időre megoldja a gondom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése