Maszong József
Utolsó szó
Az utolsó szó, mint az a virág, amely nem nyílt ki,
az életet igenlő bimbójában hervadt el,
rémisztő gondolataim, úgy rekedtek meg ott legbelül,
árnyába kapaszkodtam miközben futott a valóság,
jött értem az örök enyészet s a gyötrelmes elmúlás,
még a gondolata is fáj és borzalommal telíti lelkem,
kései fények ringatják a feledés bölcsőjét velem,
szédítő feneketlen mélység felett lebegek,
gúnykacaj kíséri érkezésem az örök sötétségből
alakot öltve hazug, álnok, képzelt személyek
mindennek zagyva kuszált tarka képe,
még valaki mindig azt suttogja, - remélj, szeress!
De már zeng-bong felettem a harang,- gyere-gyere!
Magam köré szívemből templomot emelek
benne térdepelve egy utolsó szót rebegek
könyörtelen sorsot nehezen, de feledve,
a felhők tépett fodrai közt látlak utoljára,
szemed kék egéből millió könnycsepp
bővizű patakként gördül orcádra.
rémisztő gondolataim, úgy rekedtek meg ott legbelül,
árnyába kapaszkodtam miközben futott a valóság,
jött értem az örök enyészet s a gyötrelmes elmúlás,
még a gondolata is fáj és borzalommal telíti lelkem,
kései fények ringatják a feledés bölcsőjét velem,
szédítő feneketlen mélység felett lebegek,
gúnykacaj kíséri érkezésem az örök sötétségből
alakot öltve hazug, álnok, képzelt személyek
mindennek zagyva kuszált tarka képe,
még valaki mindig azt suttogja, - remélj, szeress!
De már zeng-bong felettem a harang,- gyere-gyere!
Magam köré szívemből templomot emelek
benne térdepelve egy utolsó szót rebegek
könyörtelen sorsot nehezen, de feledve,
a felhők tépett fodrai közt látlak utoljára,
szemed kék egéből millió könnycsepp
bővizű patakként gördül orcádra.
http://youtu.be/P-ekdIWv1nM
VálaszTörlés