György Viktória Klára
A Föld
Bolygók csodája, ékessége,
tündöklő gyöngy
csillagmezők között.
Szikrázó kavicsok, millió
csepp az égi tengeren,
mind féltve öleli körbe,
s ringatja a szépséges végtelen.
A gyöngyszínű derengésben
a csillagóceán habjain
Földi édenünk
néma kincsként ragyog.
A holdfényes balkonon,
s az éj csillagködös tükrében,
az idő festett vásznán sodródva,
az éter sejtelmes,
titokzatos csöndjében,
mint egy bűvös varázs,
a mindenség pamlagán
békésen pihen.
tündöklő gyöngy
csillagmezők között.
Szikrázó kavicsok, millió
csepp az égi tengeren,
mind féltve öleli körbe,
s ringatja a szépséges végtelen.
A gyöngyszínű derengésben
a csillagóceán habjain
Földi édenünk
néma kincsként ragyog.
A holdfényes balkonon,
s az éj csillagködös tükrében,
az idő festett vásznán sodródva,
az éter sejtelmes,
titokzatos csöndjében,
mint egy bűvös varázs,
a mindenség pamlagán
békésen pihen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése