Tóth Roland
A zene szárnyai
Csend,
sokszor csak mély csend
lenne nélküled, vagy átható,
pattogó bakelit lemez zaj,
öblös zúgás, semmi több, talán
egy csendesülő tengermoraj.
Hányszor átrepítettél már
a bánat tűhegy fokán,
végtelen magasság
feneketlen mélység árnyán,
e kettő közt szálltunk,
a szabadesés szárnyán.
Egy ritmus kívülről a szív felé,
egy pulzálás belülről kifelé.
Most együtt rezdül minden,
bőröm alatt gitárhúr-erek,
lüktetve száguld bennük a vér,
szédítő ütemet.
Hangsebességgel fúródnak
belém a kottafejek,
jóleső, másvilági szédület.
Andalító és felkavaró zeném,
egy katarzis veled, néha úgy érzem,
kietlen sivatag lennék nélküled!
sokszor csak mély csend
lenne nélküled, vagy átható,
pattogó bakelit lemez zaj,
öblös zúgás, semmi több, talán
egy csendesülő tengermoraj.
Hányszor átrepítettél már
a bánat tűhegy fokán,
végtelen magasság
feneketlen mélység árnyán,
e kettő közt szálltunk,
a szabadesés szárnyán.
Egy ritmus kívülről a szív felé,
egy pulzálás belülről kifelé.
Most együtt rezdül minden,
bőröm alatt gitárhúr-erek,
lüktetve száguld bennük a vér,
szédítő ütemet.
Hangsebességgel fúródnak
belém a kottafejek,
jóleső, másvilági szédület.
Andalító és felkavaró zeném,
egy katarzis veled, néha úgy érzem,
kietlen sivatag lennék nélküled!
http://m.youtube.com/watch?v=Gga9Zk2hpo0
VálaszTörlés