.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy talán csak a gyermek az igazi,
mielőtt kezd az ember képére formálódni,
majd, miután megkapja erőszakkal,
vagy a sok lehetséges közül
a neki tetsző szerepet maga kiválasztja,
s ha azt megtanulja jól,
kezd azzá válni akkortól:
lehet belőle akár igazi, igazi férfi, és igazi nő,
a legjobb szereplők
a legnagyobb elismerést kapják,
elsajátítható a szerep tökéletesen is akár,
s bizony, egy jól kiválasztott szerep
az életet széppé teheti...
elég jól megtanulni, hogy milyen az igazi,
vannak annak pontos ismertető jelei,
s ha egy nő jó tanuló, lehet akár igazi nő,
aki, ha egy eminens férfival találkozik,
egymás életét széppé is tehetik:
mert az igazi férfinek fontos,
hogy örömtelivé tegye a nőt,
s az igazi nőnek,
hogy a neki jutott férfit tegye elégedetté...
az igazi, ha hiányzik egy férfiből,
ha hiányzik egy nőből,
akkor csak alig férfi, alig nő:
az igazi az minden pillanatban,
az igazi igazi, még akkor is,
ha álmából felébresztik,
igazi a színházban, igazi a liftben,
igazi akkor is, ha nincs mellette az igazi,
az igazi igazi mindenki számára,
az minden cselekedete, minden szava,
tán még a gondolata is...
egy igazival az életet összekötni,
ahhoz kell a nagy szerencse,
igazi férfi, és az igazi nő, ha találkozik,
akik a szereppel tudnak azonosulni,
az maga
az irigylésre méltó földi csoda...
de van talán
egy nagyobb csoda is annál,
amikor két ember,
kik az élet nevű darabnak
nem is a tökéletes szereplői,
de az egymás iránti szeretetük által
a jól bevált szerepet elhagyják,
a színész meghal,
és megszületik a valódi igazi,
amit nem lehet eljátszani...
ha úgy lesz valódi a férfi,
és valódi a nő is,
az már nem szerep,
mit eljátszhat bárki tehetséges,
megcsinálni lehetetlen,
az is lehet, hogy az maga
a gyermeki lét, az isteni terv
megtestesült valósága.
hogy talán csak a gyermek az igazi,
mielőtt kezd az ember képére formálódni,
majd, miután megkapja erőszakkal,
vagy a sok lehetséges közül
a neki tetsző szerepet maga kiválasztja,
s ha azt megtanulja jól,
kezd azzá válni akkortól:
lehet belőle akár igazi, igazi férfi, és igazi nő,
a legjobb szereplők
a legnagyobb elismerést kapják,
elsajátítható a szerep tökéletesen is akár,
s bizony, egy jól kiválasztott szerep
az életet széppé teheti...
elég jól megtanulni, hogy milyen az igazi,
vannak annak pontos ismertető jelei,
s ha egy nő jó tanuló, lehet akár igazi nő,
aki, ha egy eminens férfival találkozik,
egymás életét széppé is tehetik:
mert az igazi férfinek fontos,
hogy örömtelivé tegye a nőt,
s az igazi nőnek,
hogy a neki jutott férfit tegye elégedetté...
az igazi, ha hiányzik egy férfiből,
ha hiányzik egy nőből,
akkor csak alig férfi, alig nő:
az igazi az minden pillanatban,
az igazi igazi, még akkor is,
ha álmából felébresztik,
igazi a színházban, igazi a liftben,
igazi akkor is, ha nincs mellette az igazi,
az igazi igazi mindenki számára,
az minden cselekedete, minden szava,
tán még a gondolata is...
egy igazival az életet összekötni,
ahhoz kell a nagy szerencse,
igazi férfi, és az igazi nő, ha találkozik,
akik a szereppel tudnak azonosulni,
az maga
az irigylésre méltó földi csoda...
de van talán
egy nagyobb csoda is annál,
amikor két ember,
kik az élet nevű darabnak
nem is a tökéletes szereplői,
de az egymás iránti szeretetük által
a jól bevált szerepet elhagyják,
a színész meghal,
és megszületik a valódi igazi,
amit nem lehet eljátszani...
ha úgy lesz valódi a férfi,
és valódi a nő is,
az már nem szerep,
mit eljátszhat bárki tehetséges,
megcsinálni lehetetlen,
az is lehet, hogy az maga
a gyermeki lét, az isteni terv
megtestesült valósága.
2013. okt. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése