dPanka
Hiányzol
Azon a márciuson
sütött a nap
még sem jött el a várva várt tavasz.
Messzire szállt napokban lebeg a múlt,
vitted magaddal, szívem belesajdult.
S az üvöltés halhatatlan poklában
az idő s a tér járhatatlan sivatagában
mit elme el nem viselt, sorsként cipelem,
s az örökkévalóságban ott van veled,
majd megyek, de még nem lehet
a lélek veled tart, csak a test marasztal.
Úgy hinném, hogy egyszer majd
újból, s megint láthatlak.
Ám addig szüntelen szívveréssel
mégis áldom a mindent, hogy ismerve téged,
adott annyi-annyi szépet, jó szót, kedvességet,
és azt, hogy szerethettelek.
még sem jött el a várva várt tavasz.
Messzire szállt napokban lebeg a múlt,
vitted magaddal, szívem belesajdult.
S az üvöltés halhatatlan poklában
az idő s a tér járhatatlan sivatagában
mit elme el nem viselt, sorsként cipelem,
s az örökkévalóságban ott van veled,
majd megyek, de még nem lehet
a lélek veled tart, csak a test marasztal.
Úgy hinném, hogy egyszer majd
újból, s megint láthatlak.
Ám addig szüntelen szívveréssel
mégis áldom a mindent, hogy ismerve téged,
adott annyi-annyi szépet, jó szót, kedvességet,
és azt, hogy szerethettelek.
http://youtu.be/hpcX7WtMlss
VálaszTörlés