.kaktusz
A zene
Tudod arra gondoltam,
hogy a zene nem ismer határokat,
és valóban, nincsenek nyelvi akadályai,
repül a szelek szárnyán, mindenkihez elér,
de képes megállítani
az előle elzárkózó ember,
aki valamiért befogadni nem tudja,
pedig, ha ajtót nyitna számára,
mint egy kopogtató idegennek,
ha egyszer lehetne otthona lakója,
egy nap ébredne arra,
hogy családtag lett az idegenből,
akkor már tudná pontosan,
nélküle az élet kevesebb sokkal...
és ha a zenére lehet azt mondani,
hogy határtalan, ugyanaz
érvényes a szeretetre is,
mindenütt ott van,
nyelvi nehézségei nincsenek,
képes a szárnyalásra,
szabad útjának
csak az ember vethet gátat...
de ha egyszer otthonába engedi,
vagy, ha csak egy rést hagy neki,
akkor is besurran rögtön,
marad, ha el nem kergetik,
idővel vele az ember eggyé válik,
a hangjait, hangszereit megismeri,
maga is műveli, a világban terjeszti,
akkor tudja már biztosan,
hogy a szeretet hangjai nélkül
az élet kevesebb sokkal.
hogy a zene nem ismer határokat,
és valóban, nincsenek nyelvi akadályai,
repül a szelek szárnyán, mindenkihez elér,
de képes megállítani
az előle elzárkózó ember,
aki valamiért befogadni nem tudja,
pedig, ha ajtót nyitna számára,
mint egy kopogtató idegennek,
ha egyszer lehetne otthona lakója,
egy nap ébredne arra,
hogy családtag lett az idegenből,
akkor már tudná pontosan,
nélküle az élet kevesebb sokkal...
és ha a zenére lehet azt mondani,
hogy határtalan, ugyanaz
érvényes a szeretetre is,
mindenütt ott van,
nyelvi nehézségei nincsenek,
képes a szárnyalásra,
szabad útjának
csak az ember vethet gátat...
de ha egyszer otthonába engedi,
vagy, ha csak egy rést hagy neki,
akkor is besurran rögtön,
marad, ha el nem kergetik,
idővel vele az ember eggyé válik,
a hangjait, hangszereit megismeri,
maga is műveli, a világban terjeszti,
akkor tudja már biztosan,
hogy a szeretet hangjai nélkül
az élet kevesebb sokkal.
2013. november 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése