Csoóri Sándor
Fénykép, nagy
háttérrel
Behajolok a képbe s
arcomnál
megáll a Nap, mintha
te volnál.
Az utcán senki, csak
a délután
gyalogol négy ludunk
után.
Nézd, mielőtt
szerettél volna,
itt folyt a gyerekkor
folyója.
Homokjába halat
rajzoltam:
ússzon az elképzelt
habokban.
Az öröklét is
idefénylett,
mint mennyei
tükör-csendélet.
Nem tudtam, hogy
felnőtt leszek
s halált iszom, követ
eszek.
Jó volt itt
szegénynek is lenni,
mezitláb záporban
kerengni –
ha anyám nem sírt
volna annyit,
szegény maradtam
volna mindig…
Zöldek a lombok, mint
az álom
ökrei – ballagnak át
az árkon.
Időm kevés van
emlékezni,
tégedet lehet csak
szeretni
s nézni e szalmasárga
utcát,
mint az életet…
elejét, hosszát,
s hallgatni, hogy a
jegenyék
hogyan szülik meg a
zenét.
http://m.youtube.com/user/Angyalka1111
VálaszTörlés