Gősi Vali
Éjkék
emlékszem
szerettük
a naplementét nézni
a bíbor fény ma is
idézi
arcod melegét
mosolyod halvány
átlényegült emlék
utánad hiába mennék
száguldó meseautód
utasa
csillag-éjek vándora
lennék
a felhőkre tépőzárat
tennék hogy meg ne
szökj
ha megint késnék
mint azok
a tűnt nyári esték
mikor az égiek
föntről lesték ahogy
vártuk
együtt
a naplementét
távoli vonatfütty
martaléka
e foszló emlék
sírodon éjkék rózsa
hullt szirmaira
bimbó volt
nemrég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése