Mysty Katalin - Őszi vég

Mysty Katalin

Őszi vég

Őszi nap : " merengő festő"
idill égi képmása ő.
Bizarr fénye , a csaló,
ágak közt megbúvó.

Színehagyott flanel-
takaró a föld új ruhája,
simlis ágy, meleg pokol .
Miért nem olyan , mint

pásztort fölengedő subája?
A felhők mögött nézd! -
alig kék az ég. A nap
kedve hűvös dalra kél.

Mit súg vajon az őszi szélnek,
színes kottáján tavasz ígéret?
Hideg köd kötözi lábát ,s ha
havon toporog , fürge gyík

mellette söpörve eloson.
Korhadt fa tövén moha,
cserben nem hagy soha,
csak lomb árnya jön konokon...