dr.. Szeicz János
Csöndes őszi vers
Az elmúlásnak gazdag
színeit
a lágyan hömpölygő
köd fakítja
és magányukról
suttognak a fák,
sárba hullott
valamennyi lombja.
Szomorú,vajúdó őszi
vers ez,
fakuló fényben a
felhők alatt
sápadt levelekkel
játszik a szél,
és halálba simul a
gondolat.
Hűvös van,jólesik a
tűzmeleg,
zsarátnokot nézve
elmerengeni
s végső búcsút inteni
a nyárnak,
fénytüze nemfog már
hevíteni.
Csönd van,cseppen a
hűs eső puhán,
haldoklik az őszbe
fordult világ,
vele a lelkem is
halni készül,
elnémulok,és az idő
megáll.
http://youtu.be/XHsjVpc7XGI
VálaszTörlés