Szomorúfűz - Elindulok botladozva

Szomorúfűz

Elindulok botladozva

https://m.youtube.com/watch?v=0kR9fUxHJ4w

Amikor a vad szél tépdesi az ágakat,
süvítve zengi feltámadó szerenádját
ismeretlen tájak felé sodorja a felhőket,
A Hold fénye világítja be a deres földet
és csak árad bennünk a sajgó gyötrelem

Szemünk mélyén húzódnak meg éjszakánként
az ágak suhogásától visszhangzó titkok
Látom ezüstösen csillogó ősz hajszálaimat
és nincs már nap, és nincs ragyogó alkonyat,
amely a szeleket meghitté, kedvessé varázsolja.

Patakzó könnyeim mögött összemosódik minden.
Hiányodtól...reszketnek törékeny álmaim.
lélegzetem is el-elcsukló félelmében
követlek - elindulok botladozva ösvényemen
a lét birodalmának határán, - a végtelenben .

Kosjegyében - Ha kérhetném

Kosjegyében

Ha kérhetném

Ha kérhetném, ifjúságom
maradjon örökre énvelem;
boldog lehetnék, mint régen,
élhetném úgy az életem.
- Szépen – szerelmesen.

Tudom kívánságom, álom,
nem jöhet vissza, elszaladt;
futottam utána űzve-hajtva,
mint vadász űzte a nagyvadat.
- Nimród, - csodaszarvasokat.

Selyem szálai életemnek
előttem szövődött boldogság;
szivárvány színében csillogott,
ragyogott rám a Délibáb.
- Amikor örömmel vártam Rád.

Eddig elmúlt életemben, sok
szép pillanat játszott velem;
csalódásoktól sem mentesen,
mégis boldog volt életem.
- Már nem jöhet vissza sohasem.

- az ifjúságom elszaladt,
mégis boldogan élem életem –

Aranyosi Ervin - Tavaszébredés

Aranyosi Ervin

Tavaszébredés

Tavaszi szél tépi a fákat.
Aranyló napunk ránk tekint.
Föld mélyére bújik a bánat,
életre kelnek sejtjeink.
Apró virág, hófehér szirma,
hirdeti itt a kikelet.
A hófoltokra rá van írva:
Elűztük végre a telet!
Megújult erővel az élet,
ősi jussát követeli,
A tél eliszkolt, s a természet,
madárdallal megint teli.
Hit és remény most újra éled,
vidáman dobban a szívünk.
Téli álmod tán elmeséled,
s egy szebb jövőben is hiszünk.

Kovács Daniela - Vigyázz a szóra!

Kovács Daniela /Vörös liliom/

Vigyázz a szóra!

Vigyázz a szóra,

mit ígérsz szerelmesen,

melytől sír a tollad,

amíg verset írsz,

mely túlcsordul belőled

egyre hevesebben,

szívedben nincs jajszó,

Te mégis egyre sírsz.

Vigyázz a szóra,

mely súlytalanul lebeg

és ugyanúgy múlik,

mint mi sosem volt,

mely mint fájó búcsú

könnyágyon remeg,

majd emléke sem marad,

hogy egykor ostromolt.

Vigyázz a szóra,

mit elhallgatsz előlem,

hisz maradék szemérmed

némasága ez,

mely görcsös gomolyba

hullámzik velődben

és belülről rágva,

mélyen megsebez.

Vigyázz a szóra,

mit kimondasz félénken,

könnyen eltévedhet,

mint anyátlan kisgyermek,

céltalanul bolyong,

és elárvult féltében

halk vágyába bújva

tán Téged sem ismer meg.

Vigyázz a szóra,

mit könnyedén elejtesz,

és mégis kong, mert üres,

akár a csengő érc,

mely hasztalan születik,

s mit hamar elfelejtesz,

de belém ontja mérgét

mielőtt ködbe vész.

Debreczeni Zsolt /Zsolesz/ - Hova visz a fény?

Debreczeni Zsolt /Zsolesz/

Hova visz a fény?

Hova visz a fény, ha sugara megremeg,
sötétben világlik, egy gyertyafény, oly merev.
Szótlan hangorkánban, hatalmas magányban,
csendre int a tétova, kietlen világban.

Mardosó csendesség, furcsa szivárványba,
ámulok-bámulok, fényecském várába.
Szótlanul elmegyek, hangtalan léptekkel,
mindenki megnyugszik, a szeretet hevével.

Elvitt némaságba, puszta vágyak közé,
sugaram a napocska, szikrázón fényessé.
Haldokló reménynek, billegő homálya,
szórta szét a kincsét, a csodálatos tájra....

Albert Ferenc /Gufi/ - Tavaszi zsongás

Albert Ferenc /Gufi/

Tavaszi zsongás

Rügyfakadás mikor eljő,
Harsog a rengeteg erdő,
Szarka csörög, üli nászát,
Fa tetején rakja házát.

Remeg a csalitos ága,
Rajt fütyöl rigónak párja,
Hívja, hogy készen a fészek,
A tojások mind beleférnek.

Búgva dalol kicsi gerle,
Kedvese víg táncot lejtve
Körbeforog csupasz ágon,
Elkotlik, nincs mire várjon.

Avarban perceg a tudat,
Bogarak törik az utat,
Virágok fejüket nyújtják,
Hivalkodón a kis buják.

Ébred a természet végre,
Hiszen a télnek már vége,
Sutban a hófehér ködmön,
Új élet sarjad a földön.

Balázs Danó Tímea - Tűnődések ... XIV.

Balázs Danó Tímea

Tűnődések ... XIV. 

Istenem, ha most itt lennél…
Rettenetesen bánt, hogy
kiárasztottam rád szívem
minden keserű nyomorát!
Még soha nem fájt ennyire
még sohasem… a távolság.

Tudod mire gondolok?
Az Énekek Énekére.
Talán néha kell az, hogy
eltávolodjon testtől a
lélek, hogy aztán újra
örök értéket adjunk az
együttlét szentségének…

Istenem, ha most belépnél,
ha egy varázsütésre,
mint egy tündérmesében,
egyszer csak itt teremnél,
szorosan átölelnélek,
és soha többé el nem
eresztenélek, Téged, Téged, Téged…

.kaktusz - Szeretetvirágok ...

.kaktusz

Szeretetvirágok ... 

https://www.youtube.com/watch?v=3h9lQA1Zy_g

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak kapcsok,
amik nem is igazán azok,
mintha egybe a kettőt
csak a szél sodorta volna,
hogy aztán őket elvigye
egymástól messzire:
nem az égben születnek,
lélek bennük nincsen...
ha valamit a lélek köt össze,
azt szét nem választhatja
ember, bárhogy is akarja,
akkor se, ha érkezik később
a valódi szerelem,
és vele kiderül,
hogy ami volt, tévedés,
nem a szerelem volt,
amit a lélek
összekötōtt fonalával,
hanem a fenséges barátság...
ami az égben köttetik,
azt szét ember nem választhatja,
elválasztani nem lehet a szálakat,
csak kitépni erőszakkal,
de a gyökér az mindig bentmarad,
okozva kínzó fájdalmat...
csak idő kell hozzá,
és elfertőzi,
megöli a másikat,
amelyik akár még
hozhatott volna
érintés nélkül is
számos fájdalmas,
de gyönyörűséges
zenébe bújtatott
szeretetvirágot.

2015. február 7.

Jószay Magdolna - Hűs selyemként

Jószay Magdolna

Hűs selyemként

Bár legyen fegyelmezett
a várakozás megannyi
hete és napja,
lelkemben időnként
némán sikoltó hang
száll feléd a távolba.
Azért ám hiányzol,
kedves. A gondolat,
remélem, elér és
megsimogat.
Ahogy emlékeinket
újraélem, sziporkázón
kifényezem,
te szelíden viszonzod,
hiszem és érzem.
Hozzád küldött sóhajtó
szívdobbanásomra
a köd bizsergő
hűs selyemként
hullik arcomra.

Baráth Sándor - Tavaszodik

Baráth Sándor

Tavaszodik

https://m.youtube.com/watch?v=_TCDKsYrWBo

Égen a felleg
ha kivirágzik,
e földi létben
minden ázik.
Leszórja
súlyos,
többtonnás terhét,
mit tudja ő,
hogy
mi az a nemlét.
Szunnyadó zsarátnok
végleg kialszik,
olyan mint reményem:
még mindig alszik.
Eloltja tetteink,
bár
vége a télnek,
tavasz settenkedik,
új szelek félnek.
A pázsitom között
az ibolya virágzik,
túl korai még,
könnyen megfázik.

Paudits Zoltán - Hószárnyú pillangók

Paudits Zoltán:

Hószárnyú pillangók

A tavasz lovagol már
a hószárnyú pillangók
bársony csipkevállain,
köröttük márciusi
tüzek gyúlnak a fákon,
a virágok szirmain.
Sebesen szalad a zöld,
kibontja kendőjét a
bárányfelhő az égen,
millió pillangószárny
festi meg a szerelmet
az elmosódó kéken.

Horváth Ilona /Hanoli/ - A túloldal kísért

Horváth Ilona /Hanoli/

A túloldal kísért

Kísért
éjjel nappal
itt jár
lopakodik nyájasan
ígérget
jobb lesz nála
hisz csak fájdalom
mi rád szakad
megcsalt szavak
borítanak

ott a végnélküli csend vár
az akarat
semmivé lesz
új dimenziók nyílnak
béke vet ágyat a szenvedőnek
gyertyák sem égnek
világok világa
gyújt örök fényjelet
el nem tévedhet
a lélek

s kúszik a falakon
kéjes vigyora
itt vagyok érted
ne késlekedj
várom már jöttödet
s egyre mélyebben
elmerül
aki magányos

nem hagyom
csapkodom
a hullámzó fényjelet
ne igézzen
az élet szebb
ne hagyd magad
kérlek
ébredj
az új hajnal vár rád
ezer dallal
minden madár
érted énekel
ne hagyj itt
még ne menj el!

dr. Szeicz János - Tavaszváró

dr. Szeicz János

Tavaszváró

https://m.youtube.com/watch?v=CTi1SS0KUiM

Még jégbordát lehel az éj az útra,
de már a hó szutykos kupacban áll,
a felhő-rongyok közt tör ki a napfény
és szellők szárnyán a tél tovaszáll.

A lágy talajt a tavaszi virágok
zöld lándzsáikkal újra áttörik
a sírodon, itt kinn a temetőben
a föld megújulásról álmodik.

Tavaszra vár magányát unó lelkem,
fájó szívemről olvad már a jég,
egy nőre várok, ki szeretett engem,
kinek kezét nem foghatom oly rég.

Még kezem érzi kezed érintését,
ha élnél tán már őszülnél te is,
de örök álmot osztott rád a sorsod,
már nem vagy itt, hogy gondomon segíts.

Hanyecz István - Gondolatok Tél végén

Hanyecz István

Gondolatok Tél végén

Még itt-ott hófoltok virítanak 
az ébredő kősziklakertben, 
de Déli védett lankás oldalán 
ahol már a téli Napnak aranyló
 
sugara finoman melegítve süt
ott sűrűn éledő bokrokban  
szép fehér apró csokrokban  
vidám hamvas Hóvirágok 
 
bólintgatnak Napsugaraknak
hívogatón kacsingatnak Tavaszra
Krókuszok is bátran előbújnak
színes kavalkáddal köszöntenek 
 
Téltől fáradt, sápadt embereknek 
búcsút intve a régi Tél végének
ósdi gúnyát megunva, levetnek 
 
új gondolatokra ébredve Tél végén
szép csendben a közelgő Tavasszal, 
megújhodással helyet cserélnek

Primerose - A holnap kosarába ...

Primerose

A holnap kosarába …

https://m.youtube.com/watch?v=smSxWPqzc3o

Nézd amott minden virágjával vágtat a tavasz !
Itt még tél dereng, s tán azért nem látod azt.
Érzi a föld, a madár, a jeges szél már hiába cibál.
Utolsókat rúgja kínkeservesen, de lassan ideje lejár.
Látod a cinke még fagyos ajkát, már új nótára nyitja.
Szerelmetes rügyeket az új életre tanítja.
Lesz itt virágba borulás és zápor,
feledjük a telet lépjünk ki a mából!
Holnap, holnapután köszön a kikelet,
ibolyák csókolnak, nyakadba üdvözletet.
Nárciszok suttognak misztikus meséket.
Ébrednek a fák a bokrok a rétek.
Ne gondolj a mával, még foga van a télnek!
Nézz a holnap kosarába,
s mosolyogj a tavasz hírnökének!

Szomorúfűz - Szerelmünk hullámtengerében

Szomorúfűz

Szerelmünk hullámtengerében

https://m.youtube.com/watch?v=vvR1P6PxcxM

Lelkem száll feléd kedvesem,
hisz te vagy napom, életem
szeretőm, csillagom és szerelmem.

Mámorosan hozzád bújnék
álmaidat őrizném.
Szememből a szerelem álma
gondolatszárnyon feléd suhan

Szívembe zárom örökre
emlékfátyolba szőtten -
szerelmünk hullámtengerében.

Kováts Péter /Skorpió/ - Alszik a párnán a kedves

Kováts Péter /Skorpió/

Alszik a párnán a kedves

Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.

Haja mint hullámzó tenger szétterül,
s mint megannyi huncut, csillogó patak,
futnak ki tincsei a párna redői közül,
hogy végül a félhomályba elbújjanak.

Az ablakon bekukucskál a hold.
A vén kukkolló, ily csodát ritkán lát,
rá is teríti puhán ezüst sugarát.

Oly szép e kép, mozdulni sem tudok,
nem csábíthatnak el most dévaj démonok.
Torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését.

A világot most intettem csendre!
Minden, s mindenki fogja be!
Tücsök!- nem kell most harsány zene,
valami halk duruzsolóba fogj bele.

Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzet visszafojtva hallgatom,
ahogy piheg a levegő a csepp ajkakon.

Kun Magdolna - Teliholdfénynél

Kun Magdolna

Teliholdfénynél

https://m.youtube.com/watch?v=zfyWfzVRKcA

Mikor

a telihold fénye

a föld szívéhez ér

és lángjuk összesimul,

mint két összezárt tenyér,

valahol felpeng

egy elnyűtt gitár húrja,

mely, oly szépen játssza

mi az élet búja,

hogy beléfájdul lelkem

őszezüstös

múltja..

Olyankor

könnyezve gondolok

néhány szép napunkra,

melyekben annyi emlék hullt

a sárga szemcsés porba,

amennyi megmaradt,

sok csillag- csókba

fonva

Németi Csaba - Most

Németi Csaba

Most

Kedvese vagyok a télnek.
Szobámba köd szökik be az ablakon,
szétcsurgó változás csöpög a falakon.
A nyirkos kedv átkúszik mindenen.
Az illúziók nem akarása, az élet tagadása.
Az életben való kétely-métely emészt,
gyermekdalt dúdolgatok.
Arcomon arany üti a fényt,
sugárzik belőlem sápadt vér.
Készülök feszülni a kereszt hamis aranyán,
fagyott távoli mosoly melege fehérlik rám.
S ezeregy Krisztus bohémkodva fordít hátat,
az ösztön-vágyak világának.
S zúgnak a jégharangok.