Balázs Danó Tímea
Tűnődések ... XIV.
Istenem, ha most itt
lennél…
Rettenetesen bánt, hogy
kiárasztottam rád szívem
minden keserű nyomorát!
Még soha nem fájt ennyire
még sohasem… a távolság.
Tudod mire gondolok?
Az Énekek Énekére.
Talán néha kell az, hogy
eltávolodjon testtől a
lélek, hogy aztán újra
örök értéket adjunk az
együttlét szentségének…
Istenem, ha most belépnél,
ha egy varázsütésre,
mint egy tündérmesében,
egyszer csak itt teremnél,
szorosan átölelnélek,
és soha többé el nem
eresztenélek, Téged, Téged, Téged…
Rettenetesen bánt, hogy
kiárasztottam rád szívem
minden keserű nyomorát!
Még soha nem fájt ennyire
még sohasem… a távolság.
Tudod mire gondolok?
Az Énekek Énekére.
Talán néha kell az, hogy
eltávolodjon testtől a
lélek, hogy aztán újra
örök értéket adjunk az
együttlét szentségének…
Istenem, ha most belépnél,
ha egy varázsütésre,
mint egy tündérmesében,
egyszer csak itt teremnél,
szorosan átölelnélek,
és soha többé el nem
eresztenélek, Téged, Téged, Téged…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése